A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

33

mnÍTó ás mnuLÓ ecvhrz

Jézus búcsúszavai. Jézus mennybemenetele előtt "a

tizenegy tanítvány elment Galile- ába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Amint meglátták őt, leborultak előtte... Jézus hozzájuk lépett és így szólt: - En kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végéig". (Máté 28, 16-20.)

AZ UR JÉZUS SZAVAIBÓL nyilvánvaló, hogy a tizenegy kiválasztott tanítvány, vagyis az apostolok együttese, Sz. Péterrel az élükön, Krisztus tekintélyére támaszkodó, sajátos oktató hatalmat kapott. Az apostoloknak együttesét, Sz. Péter fősége alatt, és az apostolok jogutódjait, a püspökök együttesét a pápának, vagyis Sz. Péter jogutódjának,fősége alatt nevezzük a tan í t ó egyháznak. Az egyház összes többi tagjaiból: a világiakból, szerzetesekből, egyházmegyei papokból tevődik össze a "tanuló", vagyis a tanító egyház szavára hallgató egyház. Ez a "tanuló", vagyis irányított állapotunk nagyon összefér azzal a kötelezettségünkkel, hogy nekünk is, a magunk módjai és lehetőségei szerint, hirdetnünk kell magunk körül Krisztus evangéliumát. Még a "teológusok", vagyis a hittudományok hivatásos tanítói sem tartoznak a "tanító" egyházhoz, bár a püspökök és a pápa is akárhányszor fölhasználják az ő szaktudásukat. A püspökök, a pápa legfőbb tekintélye alatt, kétféle módon gyakorolhatják tanító-hivatásukat; zsinatba összegyűlve, vagy pedig az egyházmegyék kormányzása céljából szétszóródva az egész földkerekségen.

A püspökök tantekintélye. A II. Vatikáni Zsinat a "püspökök

tisztségére vonatkozó határozatában így foglalja össze az egyház fölfogását kérdésünkre nézve; "A püspökök, a Szentiélektől vezetve, az apostolok helyébe lépnek, mint