A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

15- Most látom, - mondotta - hogy az embernek milyen kevés is elég. Mennyi időt, erőt elpazaroltunk annyi hiúságra, fölösleges do­logra, aminek elvesztésére egy pillanat elég. Isten nem ver bottal... Ha feleannyit fordítottunk volna az Úristenre... ! Megérdemeltük, hogy Isten így bánjon velünk, felforgassa bálványainkat... Benne ismertem meg atisztító, az ítéletet engedelmesen vál­laló szenvedést. A világ folyásában nem lát őrült zavart, hanem meglátja Isten rendjét, útmutatását, szigorú feddését és javítását. Nem tusakodik. A csalódás megtisztítja lelkét a hiúság salakjától, s a tömérdek szenvedésben is gyöngyöt talál: a büntetést leróttam, a leckét megtanultam, okosabbnak kell lennünk, a figyelmeztetést kö­szöni, kezdjük hát az új életet. Az a posto I i szenvedés. Emile Bauman ír egy édesanyáról, aki hosszú évek szenvedéséből december 8-án hirtelen meggyógyul Lourdes-ban. Bizonyos idő múl­va azonban visszaesik betegségébe. Fia el akarja ismét vinni Lour- des-ba, hogy a Boldogságos Szűz meggyógyítsa édesanyját. A jó anya beleegyezik fia gyengéd kérésébe, de okosan megmondja elutazása előtt a felfogását:- Igen, elmegyünk, de nem úgy, mint a betegek, akik az egészsé­get keresik ott... Emlékszel Soubirous Bernadette élettörténetére? Mindig meglepett egy részlet: asztmás volt és egyetlen egyszer sem ment csodát kérni a forráshoz, amelyet pedig maga fakasztott. Én nem vagyok szent, mint ő, de a lourdesi barlang előtt is így fogok szólni a Szeplőtelen Százhoz: Te visszaadtad egészségemet, ma is­mét elvetted tőlem. O, Mária, nagyobb ajándékot adsz, amikor el­veszed, mint amikor visszaadod... - Te fiam, azt gondolod, hogy többet ér cselekedni, mint szenvedni. Nos, hát nem látod? Számom­ra nincs jobb dolog, mint föláldozni magamat. Nagyon sok lélek bű­neit és fájdalmait hordozom magamban és nagyon keveset fogok szen­vedni ahhoz, hogy jóvátegyem őket... / Emile Bauman hősében megismertük az apostoli szenvedést. A jó asszony egyszerű gondolkodásával többet megértett a szenvedés­ből, mint a bibliai szántóföldben a rejtett kincset, a nagyszerű lehe­tőséget, hogy az Isten kezéből engedelmesen elfogadott szenvedés, becsületes és áldozatos munka olyan nagy érték a Teremtő előtt, hogy azért erőt, ösztönzést, kegyelmet tudunk kiérdemelni - mások számára is, - ahogy Sz. Pál mondotta: "Örömest szenvedek értetek, s kiegészítem testemben azt, ami híja van Krisztus szenvedésének

Next

/
Thumbnails
Contents