A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

47

SZENT JANOS

EVANGELISTA

Ünnepe: december 27.

A sasmadárról azt tartja a régi néphit, hogy ő a levegőég királya, s merész szárnyalással szembeszáll a nappal... Annak az evangélistának, aki könyve első soraiban fönséges szavakkal elmélkedik az Isten titokzatos mélységeiről, Szent Jánosnak a napbaröppenő sas lett a jelképe... A sas egyébként egyike annak a titokzatos négy élőlénynek, amelyről Ezekiel próféta s a Titkos jelenésekben maga János apostol ír, s amelyek a hagyomány szerint az evangélistákat jelképezik.

Amikor Mesterének szenvedéstörténetét írja, magamagát csak "a másik tanítvány-"nak nevezi s tudjuk, hogy ó'róla van szó akkor is, amikor az a tanítvány szerepel, "akit szeret vala Jézus". Erről a "másik tanítványról" azt is megjegyzi, hogy ismerőse volt a főpapnak. Jézus pőrének idején előtte megnyíltak az ajtók. Szólt az aj- tónállónak és az beengedte Pétert is. Legnagyobb valószínűség szerint jelen volt a tárgyaláson is a helytartóságon s ott találjuk a kereszt tövében is.

A galileai halászfiú igazi dicsérete mégis csak az, hogy "szerette őt Jézus". A hagyomány őt tartja a legfiatalabb apostolnak s Jézus különös vonzódásának magyarázatát János szűzi életében látja, "jézus a tisztaság kedvelője. "

Egyik barátjával, Andrással, aki szintén genezáreti halász volt, a nagy Keresztelőhöz csatlakozott, amikor az a Jordán partján meghirdette a bűnbánat keresztségét. Ott látták meg először Jézust. U- tána eredtek, beszéltek Vele s azóta hozzá tartoztak. János nem feledte el soha ezt a találkozást. Élete vége felé, amikor evangéliumát írja, még az órára is emlékezik s azt is hozzáteszi ennek a sorsdöntő találkozásnak friss, színes leírásakor.

Az ifjú rövidesen a főapostolok sorába emelkedik. A három kiválasztotthoz tartozik. Látja Péterrel és Jakabbal az Űr csodás színeváltozását, az utolsó vacsorán Jézus oldalán a helye, ott van, ami-