A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
29 ja, családját pedig bizalommal Isten Gondviselésébe helyezi. Az öreg orvos érvelése már sokkal helyesebb. Bár, talán csak lélektani szempontból, ő is felhasználja a helytelen érvelésmódot is, amikor hangsúlyozza, hogy a műtét árthat az anyának. Egyébként azonban teljesen helyes az eljárása, és az eredmény is igazolja őt. Az anya Istenbe vetett bizalmát is fényesen igazolják a történtek. Noha a tűzvész miatt bekövetkező halála magy megpróbáltatást jelent családja számára, a mennyből mégis hathatósabban tud haszontalan lánya nevelésén munkálkodni, mint ahogy arra földi életében képes volt. A végtelenül bölcs és mindenható Isten így használja föl még az élet csapásait is a lelkek javára. A nagy áldozatok gyümölcseként született gyermek áldásos élete is igazolja, hogy Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni, és Neki gondja van azokra a családokra, hol tiszteletben tartják törvényeit. Végül még egyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy nem ügyesen kiagyalt példabeszéd a fenti történet, hanem valóban az életből vett eseményt örökített meg benne a szülésznő, aki az említett családot személyesen ismerte. Karácsonyi ének Mért fekszel jászolban, ég királya ? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt : mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-űr szele volna ? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom ? Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt ? : s nem vélted rossznak a zord életet ? . te, kiről zengjük, hogy « megszületett » ! Szeress hát minket is, koldusokat ! Lelkűnkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat■, a reményt. Babits Mihály verse Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek ? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt kezed csak bús anyád melléért nyúlt..
