A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

26

De ha elveszik, már nem segflhetünk rajta. A parancs is azt mondja; - Ne ölj! Mi szülei lettünk ennek a gyermeknek, most egy szóra elveszítsük, mikor nincs is biztosíték arra, hogy én akkor tovább élnék, ha elveszik ó't.- Édesem, mondja az erdész, - én nem akarlak rábeszélni, de gondolj a gyerekekre. Jobb lesz nekik anya nélkül?- Egész biztosannekik akkor is jobb lesz. Te leszel helyettem is anyjuk. 0, hány anya nélküli gyermek felnőtt már és talán odaát- rőlmég jobban vigyázok rátok, mintha veletek volnék.

Erre már nem tudott mit felelni az erdész, hanem a vasárnapi mise után egy másik orvoshoz ment el feleségével. Az megvizsgálta a beteg anyát és az orvosság mellé sok erősítő ételt is rendelt, meg segítséget a háztartás vezetésére. Az öreg orvos nem tanácsolta a terhesség megszüntetését. Szerinte minden magzat erőforrás, hogy az anya még jobban vigyázzon magára. Az orvosnak pedig kötelessége az életre vigyázni, tehát a magzat életére is. Az ő hivatása életet erősíteni és nem ölni. Szerinte a természetellenes műtétek tönkreteszik az anyák idegeit és szívét. Megpróbálom a beteget meggyógyítani és a gyermek életét is megőrizni - mondta az öreg orvos az erdésznek.

Az erdész szerzett egy jó házvezetőnőt, s beteg felesége hétről hétre egészségesebb és erősebb lett. A tavaszi napfényben már sétálgatott is az erdőben.

Végre augusztus 15-én egy egészséges fiúgyermeke született minden baj nélkül. Sőt az édesanya is egészségesebb lett, mint fél évvel előbb volt.

Négy napra a szülés után, a 13 éves Bertát valaki kiküldte a konyhába, hogy a kisbaba részére a tejet spiritusz-lángon fölmelegítse. Berta szokása szerint nem figyelt eléggé munkájára. S közben kis négyéves húga közel ment a lánghoz, tüzet fogott a ruhája. Égő ruhájával a szobába szaladt. Az anya, amikor látta lányát, kiugrott az ágyból és takarót borított az égő kislányra. Ezzel megmentette gyermekét a nagyobb égési sebektől. Igen ám, de őt magát kirázta a hideg, vacogni kezdett és nagy vérzés öntötte el. Mire az orvos megérkezett, már késő volt. Az ijedtség, a vérzés, a szívgyönge- ség megölte a bátor anyát, aki a szülést minden baj nélkül átvészelte.

A megtört szívű apa odavezette egyenként gyermekeit a ravatalhoz és mindegyiknek elmondta: - Itt fekszik a ti drága édesanyátok. Igazi hős volt, aki még betegen is életet adottkistestvérkétek-