A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
42 ROll ELEM Orbán Miklós, S.J., Róma XXXIV. Romai karácsony Presepio - Zampogne - Panettone, magyarul: Betlehem - dudaszó - karácsonyi kalács; ez a három adja meg a kicsi Jézus születése ünnepének sajátságos olaszos színét, ízét, hangulatát. A karácsony közeledtét elsőnek a kalács-reklámok jelzik. A két világhíres süteménygyár mellett vagy száz kisebb üzem hirdeti gyertyafényes, angyalos, fenyőágas falragaszain, hogy ezt a legszebb ünnepet ilyen és ilyen panettone nélkül nem hogy megülni, de még elképzelni sem lehet. A statisztika fantasztikus számokról beszél és nem áll messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy a mennyiség, amit ebből a kalácsból megesznek, valóban minden képzeletet felülmúl. Ma már szinte tudományos irodalma van a panettone történetének. A népi hagyomány szerint ez a csak száz esztendős múlttal dicsekvő karácsonyi kalács egy Antal, vagy inkább Tóni nevű cukrászinasnak köszönheti létét. Karácsony éjszakáján elaludt akemencemellett, a sok szép sütemény félig elégett. Hogyan mentse meg gazdája becsületét? Az egészet megdarálta, tojással, mazsolával, kandírozott gyümölccsel összekeverte; aztán, hogy a tepsiből ki ne fusson, magas cserépfazékba öntötte és visszadugta a még forró kemencébe. Hogy Milánóban történte szerencsés baleset, vagy Turinban, ezt nehéz kideríteni. Tóni kenyere azonban megnyerte az egysége felé masirozó Itálianépének a rokonszenvét és karácsonyi kalács lett belőle. Csinálják félkilósnak, kilósnak, két kilósnak. Vannak aztán óriás panettónék is, akkorák, hogy egy-egy szeletével egész délután el lehet kvaterkázni. Mert a panettone karácsonynak nem reggelét
