A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
20 azok eredményességének, sikerének tapasztalása, mint a kudarccal, vagy cselekedeteik egyéb kellemetlen következményeivel járó tapasztalatok. Azért a gyermek nevelésénél sokkal nagyobb szerepet kell tulajdonítanunk a helyes cselekedetek elsajátításának, mint a helytelen cselekedetek megbüntetésének, bár kétségtelen, hogy ez utóbbira is okvetlenül szükség van a nevelésnél. Téves azonban azok eljárása, akik büntetéssel akarják rászoktatni a gyermekeket a helyes cselekedetekre. Elsősorban a helyes cselekedet megtanítására kell törekednünk, s amikor a gyermek helyesen jár el, jutalmazzuk meg, vagyleg- alábbis dicsér jük meg érte. Eleinte mindenegyesesetbenmegte- hetjük ezt, de sokkal hatásosabb lesz a nevelés, ha később mind ritkább lesz a jutalom illetve a dicséret, teljesen azonban sohase maradjon el. Kezdetbené r z éki jutalomra fogékony csak akisgyermek, amint azonban nyiladozni kezd értelme, szellemi jutalmazást (pl. dicséret, könyvajándék, engedély mozi, távolbalátó nézésére, stb) alkalmazzunk, utána pedig kezdjük meg a természetfeletti, vagy lelki jutalmak hangsúlyozását is, mint pl. a lelkiismeretdi- csérete, Istennek tetsző, túlvilági jutalom, stb. Az, hogy a gyermek helyes viselkedése szüleinek megelégedésére szolgál, örömöt okoz vele nekik, büszkék reá, stb. szintén a szellemi jutalmak közé tartozik. A jutalomnál fontos különbséget tennünk a jócselekedeteket természetszerűleg követő jutalom, és külső, vagy mesterséges jutalom, között, amely a szülőktől, nevelőtől függ, s nem jár okvetlenül a cselekedettel. A külső, vagy mesterséges jutalomnál még egy további tényezőre is figyelemmel kell lennünk; nevelési szempontból akkor értékes, ha előzetes bejelentés és ígéret nélkül követi a cselekedetet. Tehát a gyermek nem a jutalom kedvéért végzi a cselekedetet. Ezzel szemben fizetés, sőt lefizetés, csalétek jellege lesz a jutalomnak, ha a szülő előre kilátásba helyezi a gyermek számára, abban a reményben, hogy így rábírja őt a helyes cselekvésmódra. Ez a legértéktelenebb eljárás, és a legkevésbé maradandó, mert tulajdonképpen nem a kívánatos cselekedetre neveli rá a szülő gyermekét, hanem a fizetés, vagy egyéb beígért jutalom elérését tűzi ki célul eléje. Amint az ilyen jutalom elmarad, a cselekedet is el fog maradni.
