A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
18 dig alkalmazkodniuk kell a gyermek életkorához és egyéniségéhez is, azért nem bánhatnak egyformán minden gyermekükkel és ugyanazzal is másképp kell bánniuk, amint növekszik. Nem folyik azonban a következetességből, hogy a gyermekek mindenhibáját mindig megbüntessék, és minden jócselekedetét mindig megjutalmazzák. Lélektani tény, hogy sokkal hatásosabb nevelésmód az, amikor csak ritkább időközönként követi a helytelen cselekedetet a büntetés, illetve a jócselekedetet ajutalom. Tehát néha "szemet hunyhat" a szülő a gyermek egyes hibái felett, anélkül, hogy ezzel a hatást gyengítené, sőt éppen ezzel teszi a hatást maradandóvá. A lényeg csak az, hogy a gyermek megértse; nem helyeslésről van szó, hanem csak irgalmasságról. Az egészen kis gy e rm e ke t, aki még nem képes felfogni a parancs értelmét azzal kell ránevelni a helyes eljárásmódra, hogy éreztetik vele annak jutalmát, illetve a helytelen viselkedés természetes kellemetlenkövetkezményét. Nagyon fontos arra is rászoktatni már akisbabát, hogy helytelen kívánságainak teljesítését nem lehet kierőszakolni sírással, vagy toporzékolással. Ebben is nagyon fontos a következetesség, mert ha egyszer-kétszer célt ér ilyen módon a gyermek, sokkal nehezebb lesz leszoktatni őt a makacskodásról. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kisgyermek megérti szüleinek egyszerű szavait, mielőtt még megtanult volna beszélni. Tehát a büntetés és jutalom szavakkal is kifejezhető, nincs okvetlenül szükség testi fenyítésre. Amint a gyermek é r t e 1 m e nyiladozni kezd, a gyermek által érthető módon meg kell mondani neki a parancs, tilalom, vagy dicséret értelmét, okát is. Még fokozottabb mértékben van szükség erre a serdülőkorban. Nagyon óvakodniuk kell a szülőknek attól, hogy ürügyeket használjanak igazi okok helyett. Ezt a gyermek hamar felismeri és elveszti bizalmát szülei iránt, vagy zavarba hozza őket azzal, hogy a látszólagos megokolásnak eleget tesz, s akkor teljesíteni kénytelenek kérését. Például: ha áz anya nem akarja elengedni leányát egy társaságba, ne mondja ürügyül azt, hogy este ritkán járnak az autóbuszok és veszélyes a sötét utcákon ácsorogni. A leány esetleg felhívja barátnőjét és azok eljönnek érte autóval, s megígérik, hogy haza is hozzák. így a szülő felsülhet hamis megokolása miatt. A parancsadásnál arra is törekedni kell, hogy az mindig világos, félreérthetetlen legyen. Különben igazságtalanul haragudna esetleg gyermekére, aki másképpen teljesíti a parancsot, mint ahogy a szülő elképzelte.
