A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
9 Novemberben sok szentmisét mutatnak be a halottakért. Nagyobb templomokban, főképp székes- egyházakban és ott, ahol tanultabb énekkar is van, a kóruson még ma is sokszor éneklik a nagy zeneköltőnek, Mozartnak rekviemjét. Fenséges zenei alkotás ez! A halál keménysége, az ítélet szörnyűsége, dübörgő hangokban jut benne kifejezésre és mellettük olyan lélekemelőén és vigasz- talóan csendül meg az Isten jóságának, irgalmának zenei festése. Mozart rekviemjének megható története van. Mozart, a nagy zeneszerző, élete végén az osztrák császári udvar karmestere volt. Betegeskedni kezdett és orvosai tanácsára kéthavi szabadságot kért. Anyagi eszközökkel nem volt valami túlságosan ellátva és így gondot okozott neki, miből fedezze utazásának és gyógykezelésének költségeit. / Éppen azon a napon, amikor megkapta szabadságát és legkeservesebben töprengett gyógyítása költségem, felkereste egy jól öltözött, nagyúri megjelenésű és előkelő modorú férfi. Előadta, hogy egy előkelőség megbízásából jött és arra kérte Mozartot, hogy nem volna-e hajlandó egy többszólamú és zenekarral kísért rekviemet írni? Bár Mozartot meglepte e kérés, mégis készségesen vállalkozott a feladatra. Elmondta, hogy hosszú évek óta többször szándékában volt már egy nagyszabású rekviem megírása, de más munkái és megbízatásai miatt nem tudta elkészíteni. Mostiscsak úgy vállalkozik reá, ha nem sürgős a dolog. A megrendelő megnyugtatta, hogy ráér az elkészítéssel. Két hónap múlva majd újra eljön és érdeklődni fog. Addig is 200 forintot
