A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

II

nek sem fontos, de éppen most mutatkozik meg, mennyit érünk, mert itt van az alkalom, hogy elérjük azt a nagyságot, ami nélkül nem érdemes élni.

Necsak magunk emlékezzünk, hanem emlékeztessük a világ népeit is arra, ami 56 októberében bennük történt. Idézzük a tudatukba azt a fönséges forradalmat, amelyet a szabadságharc lelkűkben kiváltott. Akkor néhány hétre olyan szép lett az emberiség arca, hogy szeretni kellett szívjósága miatt. Akkor felszínre tört milliók jobbik énje és az otthoni borzalmak láttára gyönyörű ünnep támadt szerte a világon, amikor a rokonszenv, a megértő kedvesség, az áldozatos figyelem csodái születtek. Az emberi lélek isteni vonása és ami örökkévaló bennünk, egy csapásra előtérbe nyomult. Ama napokban ezrek és ezrek ajánlották fel vérüket a magyar kórházak részére, a bőkezű adakozás pedig nem ismert határt. Csak az akár, hogy a természet gyarlósága miatt e fönséges hevület nem tart sokáig és megint győz a hétköznapi szürkeség. Annál inkább kell a mostani évfordulón e szépségcsoda emlékét fölidézni és figyelmeztetni a társadalmat, gondoljon a magaslatra, amelyre néhány nap alatt föl tudott lendülni. A szabadságharc idején a szenvedés hatalma, az inasok és diákok vére ragadta meg annyira a népek szívét és ébresztette föl bennük az összetartozás tudatát. Ezt kell most újra fölkelteni bennük, hogy hathatósan támogassák az elnyomott népeket és arra is gondoljanak; másokat is fenyeget a rabság, amelyben azok súly lödnek.

Arra is szolgáljon az évforduló, hogy még jobban acélozzuk magunkban a szabadság reményét, hiszen pontosan annyi tetterő van bennünk, amennyire remélni tudunk. Mindent a remény alkot a földön és a szentek is azért lesznek óriások, mert hősiesen tudnakbíz- ni az Istenben. Az isteni remény csalhatatlan, mivel az alapja föltétlenül biztos, de a merőben földi ügyekben is többnyire sikert arat és eléri célját, aki szilárdan tud reménykedni és minden erejét cselekvésre feszíti. Ezzel szemben a mai gyászmagyarkák azt állítják, hogy a mi sorsunk meg van pecsételve, tehát nyugodjunk bele a vál- tozhatatlanba, ne kergessünk tovább délibábot és legyünk végre józanok. A józansággal takaróznak e szánalmas törpék és nem veszik észre, hogy megint csak délibábbal kápráztatják magukat, holott már kifelé megyünk az alagútDÓl, mert az idő már nem az ellenségnek dolgozik. A kommunista egység széttört, a marxista elmélet gazdasági téren csődöt mondott és ha a kapitalista világ nem táplálná a vörös tábort, a rendszer régen dugába dőlt volna, ugyanakkor Európa is gazdasági világhatalom lett és erejének vonzása egyre erősebben hat keleten is. Továbbá káprázatos nyugtalanságban hány-