A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
46 pedig szimbóluma az egyháznak; a világ kezdetétől a világ végéig terjedő üdvtörténetnek összefoglalása. Az egyház várja Jézus születését és a Kálvária után reménykedve várja azUrjövetet. Éva összefoglalja az emberiség tragikus történetét, a bukás és a megváltás kettős drámáját... É vá -val elkészült a szellemi katedrális, a francia költészet Chartres-ja." Péguy költői nyelve is ezt a célt szolgálja, "megtestesíteni", szóba foglalni az Igét, valamiképpen megközelíteni a végtelen Igazságot. Sajátos, ismétlődő stílusa, "litániázása" is abból a törekvésből fakad, hogy kimondja a kimondhatatlant, hogy tapogatódzva megtalálja azt az alkalmas Szót, amely leginkább közvetíti az Igét. - Albert Béguin írja, ugyancsak az Evá-val kapcsolatban*. "A romantikától és Baudelaire-tői kezdve az egész modem költészet törekvése ellentétes irányú a "megtestesüléssel" és ez a törekvés egyeseknél tudatos, módszeres. Mallarmé éppúgy mint Rimbaud, bár különböző utakon, valóságos aszkézist gyakorolnak, hogy elszakadjanak a földi számkivetés világából és kifeszítsék az időbeliség tökéletlenségétől mentes paradicsom kapuit. Péguy szellemétől teljesen idegen ez a prometeuszi magatartás... Péguy a megtestesülés költője. Aki ezt nem látja, nem érti lelki életének görbéjét, sem művészetének eredetiségét. .. Természet és kegyelem Péguy-nél mindig szorosan egybetartoznak''. Manapság, amikor "Az egyház a modern világban" c. konstitució irányelvei szerint éppen azt keressük, hogyan lehet jelen a kereszténység a világban, hogyan kapcsolhatjuk össze a természetet és a természetfelettit, anélkül, hogy a kereszténység transzcendenciáját veszélyeztetnénk, Péguy üzenete kétségtelen aktuális. Igen érdekes, hogy 1917-ben a fronton Lotte Péguy-jét olvasva, Teilhard de Chardin örömmel fedezi fel kedvenc gondolatait az Éva költőjénél. Teilhard ezt írja unokanővérének: - Péguy törekvése, hogy megvédje Krisztus "testi bölcsőjét", az én legmélyebb törekvésemmel azonos. S egy kicsit neheztelek is rá, hogy elvette előlem az Éva témáját, Évá-ét, aki a "természetes" Anya, akinek titokzatos vonásai a messze múltból villannak elő, a szimbólumok és a legendák ködébe burkolózva; mily csodálatos megszemélyesítése az emberi fajnak, amely a Természet fáradságos és türelmes munkásságának nyomán merül fel a múltbéli Péguy már csak azért is nagy ember, mert eszméi kifejezésére ilyen témát, ilyen tengelyt talált". - Péguy keresztény szemléletét tömören kifejezik ezek a szavai; - "A teremtés minden erőit összegyűjteni és a kegyelem minden termését odavinni kévébe kötve az Isten lába elé".
