A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
44 "harmonikus közösség" és az üdv nem létezhetik, ha vannak száműzöt- tek, kárhozottak! Ez Péguy problémája, a szocialistáé és a keresztényé egyaránt. S a végső megoldást, - amely csak eszkatológikus lehet, vagyis csak a világ végén valósul meg, - ebben látja a költő; - "A kereszténység növekedjék az emberiség szívében s ez a kereszténység testesüljön meg az emberiségben"! - Más szóval, a nagy kérdés a földi, az időben sodródó valóság és a lelki, a természetfeletti kapcsolata. Péguy nosztalgiával gondol vissza a középkori kereszténységre, siratja annak a felbomlását és aggódva néz a technikai, elvi- lágiasodó civilizáció elé. Yves Vadé szerint Péguy egész prózai műve nem más, mint egyetlen meglátásnak kibontása; a költő a."modem világ veszélyét" hangoztatja szinte a megszállottra jellemző makacssággal. A Pénz-ben megállapítja; "A szó legszorosabb értelmében azt mondhatjuk, hogy az a gyermek, aki 1873 és 1880 között olyan városban nevelkedett, mint pl. Orléans, valósággal a régi Francia- országot, a régi népet érinthette még... Az összeomlás hirtelen, néhány év leforgása alatt következett be... A világ kevesebbet változott Jézus Krisztus óta, mint a legutolsó 30 év alatt. Volt antik (bibliai) kor. Volt keresztény kor. S most; a modem kor". Péguy magatartása sokszor haladásellenesnek tűnhetik. Hiszen ma egyre többen hangoztatják a keresztények közül is, hogy az elvi- lágiasodásnak, a társadalom szekularizálódásának (amely a modem korra annyira jellemző deszakralizálódás egyik oldala) igen sok előnye van. Szét keil választani a kereszténységet egy adott civilizációtól, bizonyos társadalmi adottságoktól, hiszen a politikával összefűződő lelki hatalom csak káros a vallás számára. Van ebben igazság, bár az éremnek másik oldalát sem kell felejteni, - hangoztatja P. Daniélou, aki éppen Péguy szemléletével foglalkozik egyik cikkében. A kérdésnek erre a másik oldalára mindjárt visszatérünk, amikor a kereszténység inkamációjáról szólunk. De nézzük meg előbb miben és mennyiben támadta, ítélte el Péguy a modem kort. Mindenekelőtt - Gabriel Marcel-nél ugyanezt tapasztaljuk - Péguy azt a materializmust támadja, amely kiöli a szellemet, a szabadságot, és azt a technikát kárhoztatja, amely elfojtja a misztikát. A "modem kor" Péguy számára a pénzuralom és a "takarékbetétkönyv" kora, a pozitivizmusé és scientizmusé, amelynek prófétái Auguste Comte, Taine, Renan. A társadalmi életben pedig Combes kultúrpolitikája annaka szellemiségnekkifejezése, amely később a totalitarizmushoz vezet. Péguy antiklerikalizmusát is jórészt sajátos "anti-modernizmusa" magyarázza. P. Duployé kiemeli, hogy Péguy antiklerikalizmusát nem hasonlíthatjuk pl. Anatole France-éhoz. Péguy azért tá
