A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
34 magát, hogy végeredményben az felnőtt korában, ami volt mint gyerek a családjában. Akkor öntudatlanul fogadta magába mindazt, amit ma már tudatosan kielemezhet magából. Végül is az apa és anya, a nagyszülők, rokonok és testvérek közössége az első, a döntő, majdnem a végső, sokszor a végzetes hatás életünkön. A visszatérés az ideális családi élethez nagyobb feladatot hárít a fiatal szülőkre, mint szüléinkre,nagyszüleinkre hárított. Az élet bonyolultabb lett. Ne haragudjanak meg ránk szüléink, ha nem is látják be, a valóság az, hogy míg külsőleg, anyagilag többet adtak nekünk, már az első világháborús időkben bonyolultabb világba születtünk és nehezebb helyt állnunk, nekünk az ötvenéves generációnak is, mint nekik, a békevilág szülötteinek. Azok a szülők, akik a második világháború után rakták meg a fészket, alig akarják elfogadni, hogy fiatal fiaiknak és lányaiknak nehezebb életharcra kell felkészülniük, mint amire ők voltak kényszerítve. Megint azt mondják a mai szülők; nekem kevesebbel kellett oeérnem, énnem hajtottam autót, nem jártam annyifelé szórakozni, nem öltözködtem úgy, nekem nem építettek ilyen nagyszerű iskolaépületeket, engem nem láttak el ilyen jó könyvekkel, ennyi jólképzett tanárral, nekem fiatalkoromban hallgatnom kellett és nem voltam a központ. Nem volt ekkora függetlenségem, mint a mai gyerekeknek. Mi mindent megadtunk gyerekeinknek, amit mi nem kaptunk meg és íme, könyelműekké váltak, követelőzők, tiszteletlenek, engedetlenek, már olyan függetlenek, hogy azt sem tudjuk merre járnak, mit csinálnak. Mindig az előbbi generáció felelős a következőért. Ha a mai fiatalsággal baj van, a baj a mai szülőknél kezdődött. Szemet hunyni, visszavonulni, sírni, megijedni, legyinteni nem nagy segítség. Egyrészt könnyebbé tették a szülők gyerekeik életét azzal, hogy mindennel elhalmozták őket, de másrészt éppen ezzel tették nehezebbé életüket. Mert az anyagi jólét, a kényelem, a luxus lelki alapok, belső fegyelem, képzett értelem, erős akarat és biztos orientáció nélkül többet ront, mint épít. Ha mai társadalmunkat sokan kamasz-társadalomnak tartják, egészen tévednék-e megállapításukban? A futkosás, a hajsza, a szórakozás túlzott értékelése, ami annyi szülőt jellemez, nem kamasz - tulajdonság-e?Amindigkifelé fordulás, az örökös társaság keresés, az utcán, az üzletekben, az autókban töltött élet nemde jele annak, hogy a családi ház magára maradt? Oda legfeljebb enni és aludni járnak a családtagok, nem pedig egymást keresve, egymásért élve, egy
