A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

18

szuszra megállt, közbetolatott a maga mondókájával;- Jól van, mestemé asszony. Most lássuk a mester úr helyben hagyja-e, amit eddig mondott.

De a mester csak pipázgatott magába roskadtan, amire enge- delmet két és kapott is. Mintha nem volna semmi véleménye. De papja addig biztatgatta, hogy megtekerintette ujja végivel ritka kóc- szmű bajuszát s neki fohászkodott;- Ennékem az az érzésem, hogy a plébános úr megért engem. Nem tagadhatom, amit az asszony mond, mert igaz, csak azt nem mondja meg, hogy miért iszom. Már pedig az fontosabb, mintáz, hogy iszom.- Hát ebbenmeg a mesternek van igaza, - sejtette a pap a helyzetből a láncszemeket, melyekből a mester alkoholizmusa összetevődött, de ráhagyta először Gazdik mesterre.- Hát sok- oka-foka van - kezdi újra a mester. Az első az, hogy emellett az asszony mellett, - fogadni mernék ezer forintba - a plébános úr maga is, ha vele kék élni, a bütyköshöz nyúlna!

Erre a két férfi nevetett, de az asszony hajatövéig elpirult, talán valami rosszra is gondolhatott...- Mert hát, - folytatta Gazdik uram - most már nagyobb bizalmat érezve, - ez az asszony megölte bennem a férfiúságot. Először is nem vagyok nekie senki, csak egy rabszolga, aki dolgozzon, mert kell a pénz. Mert nálunk ő viseli a nadrágot, - ha szégyen is, de így van! Gyereket nem adott nekem. Hogy kiben a hiba, Isten a megmondhatója. De ez is igen nagy baj! Aztán már vagy két éve - már enge- delmet kérek - de nem enged magához. Hát élet ez kérem? Megverni nem akarom...- No csak azt adja kendnek a jó Isten, - vág közbe ingerülten a mesterné, - összelapítanám, mint egy bolhát!

Bizony maga a pap is elcsodálkozott, hogyan is vemé meg a mester ezt a nagy darab asszonyt.- Akár hiszi, akár nem, plébános úr, - veszi át a szót újra a mestemé, - le nem merem húnyni a szemem, mikor italos. Érzem, hogy gyűlöl, oszt az ilyen fajta, ki tudja mire képes velem álmomban.- No, úgy látom, most már eleget tudok a dologból, - igyekezett a pap véget vetni a kölcsönös vádaskodásoknak. - Ez nem gye-