A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-09-01 / 9. szám

5

ehhez nem fér kétség. Mégis mindig őt fogja feláldozni, ha választania kell. Felesége ilyen esetben férje javára döntött; végül a férj parancsának engedelmeskedve, félelem nélkül dobja oda fiatal testét a hitvesi hűség oltárára. Nem játszotta a csalódottat, nem akart vértanúnak látszani. Nem sértődött büszkeségből, hanem igazi, szűzies, erős szeretetből. Isten parancsát követve.

Ahány győzelmes csatát nyert Tamako urának leikéért a teljes odaadás mártiromságának szent tüzétől hevítve, annyi bús csatában árulta el Tadaoki titokban csodált, befelé szeretett drága feleségét. Tamako Istennel szemben is, férjével szemben is őszinte volt; tiszta szeretet, örvendező engedelmesség vezette minden lépésében. Meg volt győződve róla, hogy csak ha Istennek engedelmeskedik, akkor tud urának is igazán szófogadó élettársa lenni. O is csak azt vallotta, amit a 16. század nagy hitvalló és vértanú államférfia és humanistája, Thomas More vallott: - "The King’s good servant - but God’s first". Férjének engedelmes, alázatos szolgája, igen. De előbb Isten jó szolgája. Ez volt Takayama Ukon elve is, a japán lovagé és humanistáé. Ez minden idők szentjének őszinte életprogramja.

Tadaokit aligha fűzhette meggyőződéses, szívből fakadó szeretet földi urához, Hideyosihoz, vagy akár Ieyasuhoz. Vakon hitt, kritika nélkül bevett lovagi konvenciók és a nagyok kegyének elvesztésétől való oktalan félelem kötötte őt hozzájuk. Nagyon is jól ismerte ő Hi- deyosit ahhoz, semhogy egész szívével tisztelni, szeretni tudta volna.

A koreai háború alatt volt alkalma megtapasztalnia urának csalfa- ságát. Mialatt Tadaoki idegen földön küzdött Hideyosi dicsőségéért, addig a nagyúr otthon élvezte a békét és hatalmat. Míg tisztjei, hadvezérei életüket kockáztatták az ő nevéért, addig ő sorra udvarolta a férj nélkül maradt portákat és csábította az otthon hagyott feleségeket. Megtehette, nagy úr volt. Az akkori kor erkölcsi etikettje nem volt valami szigorú e pontban, főleg ha urakról volt szó. Az érdekelt felek vagy nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget az ilyen úrias, hóbortos kalandoknak, vagy ha szívükre vették is az ügyet, a félelem lakatot vert szájukra. Hideyosit mindenki ismerte erről a gyenge oldaláról. Amúgy is egész háremet tartott, így senki se várta tőle, hogy szentek módjára viselkedjék a női nemmel szemben. Sőt nem egy nemesasszony tetszelgett a magasrangú csábítóban és még hízelgett is magának a meg nem érdemelt kitüntetéssel. Ki tudja, mikor lesz még rá szüksége a férfiakkal, talán tulajdon iurával szemben.

Hideyosi Tamakoval is próbálkozott, mikor férje éppen Koreában