A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
2 Legyünk azonban felkészülve arra, hogy sokkal nehezebb keresztény módon élni, mint vértanúhalált halni. Keresztény életmódunk már önmagában véve is néma elítélése a minket körülvevő pogány szellemnek. A környezet válasza erre szinténnem a nyílt támadás, hanem burkolt módon jelentkező üldözés lesz. Igyekeznek ne- vetségessé tenni minket, vagy szánakozásukat tettetik, vagy feltételezik, hogynem vagyunk teljesen épeszűek. Ezt pedig nehezebb elviselni, mint a nyílt üldözést. A fiatalembert, aki nem feledkezik meg Isten szeretetéről udvarlás közben sem, fennhéjáz ónak, különcködőnek nevezik. A fiatal anyát, aki hajlandó annyi gyermeket elfogadni Istentől, ahányat O küldeni akar neki, még súlyosabban elítélik. Minél komolyabban törekszik valaki a tökéletességre, annál erősebb lesz környezetének ellenállása. Mindent megtesznek, hogy lerántsák őt saját színvonalukra, vagy ha ez nem sikerül, elüldözzék, vagy legalábbis elszigeteljék őt maguktól. Nem egy embert visszariasztottak már ezzel a szentségre törekvéstől. Nagyon nehéz kitartani Krisztus mellett, amikor körülöttünk szinte mindenki más irányba menetel, köztük talán azok is, akiket legjobban szeretünk. Ez még szükségesebbé teszi számunkra, hogy összefogjunk azokkal, akik velünk egy felfogáson vannak. A közös ima, a tennivalók közös megbeszélése és végrehajtása erőt ad nekünk. így már sokkal hatásosabban tudunk dolgozni mind saját jellemünk alakításán, mind pedig környezetünk felfogásának megváltoztatásán. Első szövetségeseinket közvetlen környezetünkből igyekezzünk kiválogatni. Azokból, akikkel együtt élünk, vagy együtt dolgozunk, vagy együtt járunk iskolába. Nem fontos, hogy nagyszámú legyen a csoport. A lényeg az, hogy együtt imádkozzanak, együtt tanulmányozzák a kérdéseket és együtt cselekedjenek. Ha tábortüzet akarunk gyújtani, nem azon erőlködünk, ho^y előbb egy darab fát gyújtsunk csak meg, hanem máglyát építünk. Es ha a már égő máglyából kiveszünk egy égő fadarabot, hogy fáklyának használjuk, az hamarosan elhamvad. A tábortűzhöz fontos, hogy az egyik égő hasáb melege elősegítse a másik hasáb lángolását. Valahogyan ehhez hasonló a helyzet a csoport-apostolkodásnál is. Aki egyedül semmire sem menne, pompás eredményt tud elérni, ha együttműködik társaival. Az apostolkodásnál a számtan törvényei nem érvényesülnek, és három ember együttesen sokkal többet tud tenni, mintha mind a három külön erőlködne. Nemcsak összeadódnak tehát erőik, hanem egy titokzatos elem is jelentkezik, amit számtanilag nem lehet kimutatni.
