A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

46

tikánállam központi garázsa. Amikor ennek építését megkezdték, egy antik temetőre találtak. A Via Triumphalis-nak, az északról Rómába vezető hadvezéri bevonulási útnak egy szakaszát tárták fel. Valóságos nekropolis volt a Kr. u. első négy évszázadból származó sírokkal. Olyan sírt is találtak, amelyet még Augustus császár uralkodása idejében építettek. Tehát annyi beigazolódott, hogy a mai bazilika helyén és közvetlen környékén temetkeztek. Meglepő volt a Confessio alatt kutató régészek számára, hogy éppen azon a helyen, ahol a hagyomány Péter apostol sírját tiszteli, mauzóleumnak nyomára sem akadtak. Csak egyszerű sírokat találtak, földbevájt üregeket. Semmi márvány tábla, semmi felirat. De az archeológus a téglából, az építés módjából, a kötőanyagnak használt habarcsból is tudkövetkez- tetni. Sokat mond számára az is, ha egy téglát talál Vespasianus császár korából. Nehéz feladat volt ásónyomról asónyomra lejjebb menni és feltárni azt a térséget, amely a Confessio alatt hét méter mélyen és négy méter szélesen foglalja magában Szent Péter sírjának helyét és közvetlen környékét.

A föltételezett sír nyugat felé eső részén egy Krisztus utáni 160-ban épített falra találtak. Mivel vakolata vörös árnyalatot mutat, ezért a régészek vörös falnak nevezték el. Ezen a vörös falon két fülkeszerű mélyedés van éspedig egyik a másik fölött, a kettőt csak egy travertin lap választja el egymástól. Az alsó fülke lábánál kőlap fedett be egy már földalatti fülkét. Ebben emberi csontokat találtak. Nem kétséges, hogy a második és harmadik század fordulóján élt Gaius római pap erről a falról és erről a két földfeletti és egy földalatti fülkéről írta: Igen, meg tudom mutatni az apostolok sírját. Az egyikét a Vatikánban, a másikét az ostiai úton, mert e két helyen emelkedik azoknak a sírja, akik ezt az egyházat alapították. (Eusebius Hist. Eccl. II. 5-7.)

A későbbi években ez a hely egyre növekvő tiszteletnek lett a központja. Valószínűleg többször is átrendezték és díszítették, míg végre Nagy Konstantin elrendelte, hogy ide Szent Péter tiszteletére fényes bazilikát emeljenek.

Ha számba vesszük, hogy ez a terület mindenestül alkalmatlan volt erős lejtése miatt az építkezésre és ha azt is meggondoljuk, hogy több mint 40 000 köbméter földet kellett a planírozás közben megmozgatni éspedig földgyaluk nélkül, úgy egy újabb bizonyítékot kapunk; a császár pénzt és munkaerőt nem kímélve, egészen különleges okból ragaszkodott ahhoz, hogy a bazilika az általa meghatározott helyen emelkedjék. Miért éppen ezen a helyen és nem valahol