A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

37

Szeder Mihály, S. J .

VALAMI

ELVESZETT

(A lőcsfalvi pap naplójából)

Szokásban volt a lőcsfalvi apátságnál, hogy néha befogadtak bizonyos időre városi rendtársak ajánlására megtört lelkű, nyugalomra vágyó férfiakat s alkalmat adtak nekik az új környezetben arra, hogy visszanyerjék lelki békéjüket. Egy ilyen egyén nyert egy alkalommal befogadást. A fővárosból jött. Lehetett úgy ötven év körüli. Kis hegyes, őszülő szakállkát viselt; jó szabású ruhája, előkelő mozdulatai, modora elárulták, hogy értelmiségi ember és a felsőbb társadalmi réteghez tartozik. Kapott egy szobát. Misére nem jött le. Szobájában étkezett. Síévén szép kora-tavaszi idő, idejét vagy az apátság parkjában vagy hosszú sétákon töltötte el. Olvasni nem igen lehetett látni. Ha valakivel a házbeliek közül találkozott, nagyon udvarias volt, de kerülte a társalgást. Mély szürke szeme eltétovázott a messzeségbe akkor is, mikor beszélt valakivel. Úgy hogy nem igen háborgatták. Néha lehetett látni a kormányzóval a parki pádon. De nem valami nagy társalgás folyhatott közöttük. A lőcsfalvi pap nem igen ért rá akkortájt vele foglalkozni, de azért titokban igen nagy érdeklődés élt benne a titokzatos idegen iránt, akiről a nevén kívül nem igen tudott többet.

De úgy látszik a lélek láthatatlan antennáin az érdeklődés szikrák kisugározhattak és egy másik láthatatlan antenna azokat felfoghatta s mivel szimpatikusnak találta a lőcsfalvi pap egyéniségét, pár nap múlva létre jött az összeköttetés a két lelki állomás közt. Ettől kezdve aztán erdei-mezei kóborlások közben egy lélek érdekes belső világa nyüt meg az egyszerű emberekhez szokott plébános előtt, amiről így számol be naplója:

A titokzatos egyéniség magasrangú államhivatalnok, aki idő előtt nyugdíjaztatását kérte. Testvérbátyja a felsőbb klérus tagja az egyik egyházmegyében. Egyik húga apáca egy lányok nevelésével foglalkozó szerzetnél.