A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
39 engedni, egy 1505. novemberében hozott rendeletével egyik tekintélyes örökségét célvagyonnak nyilvánította éspedig az új bazilika javára. Három hónappal később ékes latinsággal megfogalmazott levelet küldött az angol királynak és az angol egyház főpásztorainak, de egyben a többi keresztény uralkodónak is; támogatásukat kérte nagy vállalkozásához. 1506. húsvétjának hetében, közelebbről április 18-án, fe- hérvasárnap, a pápa maga áldotta meg a bíborosok, az udvar prelá- tusai és az európai uralkodók képviselőinek a jelenlétében az új bazilika alapkövét. A régi bazilika padozatát előzőleg fölbontották, 25 láb mélységben képezték ki azt a fülkét, amelyben az alapkőletételéről szóló okmányt és az ez alkalomra vert érmeket elhelyezték. Az agyagkorsóba Caradosso Róma híres ötvösmestere két 50 dukátos aranyat és 10 bronzpénzt tett. Az érmek egyik oldala II. Gyula képét mutatta, amásik oldalán pedig az új bazilika rajza volt látható. Bra- mante kétezerötszáz kőművessel azonnal meg is kezdte a régi bazilika bontását és az új alapozását. A Vatikán körül fekvő Borgok népe éjjel nappal kénytelen volt szívni az omló falakból felhozó mészport. Akicsakközel ment, elkergették, a pápa szigorú utasítása volt, hogy a régi bazilika műkincseit meg kell menteni, - ekkoriban Rómában mindenki antik amforákra, torzókra, szarkofágokra, bronzokra vadászott. Szóval a népet bosszantotta a lázas és ellenőrzött munka, el is nevezte Bramante-t Ruinante-nak, Rontó Pálnak. A munkát vezető európahíres építész egy napon avval lepte meg a pápát, hogy a nagyszerű terv kivitelezése érdekében szeretné áttelepíteni Szent Péter sírját. De a pápa egy igen energikus mozdulattal nemet intett. Bramante pedig tudta; könnyebb helyéről elvontatni az Angyalvárat, mint Gyula pápát más belátásra bírni. így egy évvel az alapkő-letétel után megkezdték a kupolát tartó másik 3 pilaszter építését is. Ma is a kupolát az a négy pilaszter tartja, amelynek alapkövét 1506-ban, ill. 1507-ben tették le. Ennek a négy pillérnek az építése több mint 70 ezer arany scudőba került. Bramante már előzőleg Sz. Péter sírjának és a hozzátartozó presbitériumnak a védelmére egy külön épületet húzatott fel. Általában az új bazilika építése részletekben haladt, tehát a régit csak ott bontották le, ahol az új bazilika egy meghatározott részét kezdték építeni. Az akkori építkezési mód semmiképpen sem hasonlítható a maihoz. Ma először eltakarítják a romokat, utána megépítik az alapokat, de úgy, hogy ebben egyszerre bele is ágyazzák az egész épület szilárdságát biztosító beton oszlopokat. Bramante csak részletekben dolgozhatott. Azért, mert nem hagyhatta a pápát templom nélkül. A régi bazilika egy részének addig kellett épen maradnia, amíg az égé-
