A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
24 teg meggyógyult, miután ivott ebből a vízből. Az ilyen gyógyulások természetesen nem a víz összetételének köszönhetők, hanem Istennek, aki korlátlan hatalommal rendelkezik az egészség és betegség felett. / Érdekes története van az első Mária szobor elkészítésének, amelyet Fatimában máig is tisztelnek. Egy hitehagyott, aki mély megvetést érzett szívében, bombával a zsebében ment el Fatimába néhány évvel a jelenések után, hogy az akkor már felépült kis kápolnát a tömeg jelenlétében felrobbantsa. Amikor azonban zsebébe nyúlt, egy rózsafüzért talált a bomba helyett. A kegyelem hatására megtért és ismét gyakorolni kezdte hitét. Hálából pedig megígérte, hogy szobrot készíttet a kápolna számára. Luciától megérdeklődte, hogyan nézett ki a Szűzanya, és nem kímélte a pénzt, hogy valóban pontos és szép szobrot készíttessen. A szobor, ha talán nem is remekmű művészeti szempontból, főleg oldalról nézve kétségtelenül hatásosan jeleníti meg a Szűzanya végtelen tisztaságát, egyszerűségét. A nép örömünneplése közben helyezték el a kápolnában 1920. május 13-án. Ezena naponmég egy említésre méltó esemény történt. Akor- mány mindenképpen véget akart vetni a zarándoklatoknak, s azért katonai egységeket küldött ki. A katonák fegyverrel s szuronnyal nagy kört alkottak és senkit sem engedtek közel a jelenések helyéhez. A nép azonban még nagyobb kört alkotva, belekezdett a rózsafüzér imádkozásába és szent énekek éneklésébe. Oly áhítattal tették ezt, hogy hamarosan a katonák is csatlakoztak hozzájuk, s nemsokára a néppel vegyesen ott térdeltek a kápolna közelében, miközben diadalmenetben odahozták és elhelyezték a szobrot. Később ezt a szobrot körmenetben vitték körül Lisszabonban, oly lelkes ünneplés közepette, amilyet a város régen látott már. Egyesek ennek tulajdonítják, hogy Lisszabon megmenekült azoktól a csapásoktól, amelyek Jácinta szeme előtt játszódtak le egy látomásban. A zarándokok száma évről évre növekedett. A bíboros, aki 1918-ban még kételkedett, halála előtt, 1922-ban már azon sajnálkozott, hogy ő nem vehet részt a zarándoklaton. Az istentelen kormányzaterőlködése a kegyhely megszüntetésére éppen az ellenkezőjét érte el. 1922. március 6-án négy bomba rombadöntötte a kis kápolnát, de az ötödik nem robbant fel, s így az oltár és kegyhely sértetlen maradt. Ez év május 13-án 60 000 hívő gyűlt össze, hogy kiengesztelje a szentségtörést. 1927-ben vett először részt a püspök a zarándoklaton. A következő évben egyetlen napon 300 000 volt a jelenlévők száma, akiket a püspök üdvözölt. 1930-ban hivatalosan is,
