A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
19 rő hatóság gondoskodik majd róluk és jogvédelmet biztosít nekik. Ebben a határozatban az egyik legfontosabb problémát igyekezett a zsinat megoldani. Nem határozta meg ugyan a püspök "szolgálati" éveinek a számát, de megkönnyítette minden megrokkant püspöknek a lemondását avval, hogy a róluk való gondoskodás kérdését rendezte; a lemondott vagy lemondatott püspökről a Szent Szék gondoskodik. Az egyházmegyék határairól szólva,a zsinat elrendeli, hogy a szükségnek megfelelően az egyházmegyéket darabolják föl, egyesítsék, határaikat módosítsák, központjukat helyezzék át a következő elvek szerint: az egyházmegyék beosztása feleljen meg a társadalmi és állami élet kereteinek, a terület művelődési, földrajzi és történelmijellegzetességeinek. Az egyházmegye területe és híveinek száma oly an nagy legyen, hogy a püspök az egész területet rendszeresen látogatni tudja, hogy minden papját, minden szerzetesét, minden világi apostolát személyesen ismerhesse és hogy mindezek eredményesen tudjanak az egyházért dolgozni. Az egyházmegye kiterjedésének a meghatározásakor vegyék számításba, hogy a szóban forgó területen van-e elég pap, lesz-e elég papi utánpótlás, a különböző rítus és nyelv megosztja-e az új egyházmegye híveit. Az egyházmegyék határainaka felülvizsgálására a püspöki kar illetékes. Ezért minden országban a püspöki karon belül az egyházmegyék határainak a revíziójára bizottságot kell szervezni. Ez a bizottság kérje ki az érdekelt püspökök véleményét és munkájának az eredményét terjessze a Szentszék elé. A püspökök munkatársait illetőleg a rendelet négy kategóriáról szól bővebben. A püspököt főpásztori hivatala gyakorlásában 1. a koadjutor ill. a segédpüspök - 2. a saját kúriája és egyházmegyei tanácsa - 3. az egyházmegyéjének a papjai - 4. az egyház- megyéjének a területén apostolkodó szerzetesek - segítik. A segédpüspökökről és koadjutor-püspökökről szólva a zsinat elvként megállapítja, hogy a legfőbb szempont, amely szerint az egyházmegyét kormányozni kell, az Isten népének a java. Ez kívánja sokszor, hogy megyésfőpásztor mellé segédpüspököt, sőt koadjutor-püspököt nevezzenek ki. Ez utőbbinakkell mindig az általános helynöknek lennie és általában nagyobb felhatalmazásokat kap, mint a segédpüspökök. A megyéspüspöknek és koadjutorának minden fontosabb ügyet együtt kell megtárgyalniuk. Az egyházmegyei kúriában az általános helynök hivatala a legfontosabb hivatal. Ezpapokból és világiakból áll. A püspököt nem-
