A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
15 Az alamizsnaadás bizonyos körülmények közt szigorú kötelesség, a közös emberi természet köteléke és az Úr parancsa folytán. Az erkölcstan tanárai bonyolult szabályokat állítanak össze; ki, kit, mennyivel köteles segíteni. A keresztény szeretet nem sokat latolgat, hanem segít ott ahol kell és amennyire lehet. Tudomást veszünk egy szegény betegről. Mily jól esik'neki egyszer egy könnyebb, betegnek való étel, egy kis befőtt, erősítő ital! Mily szép, ha valaki meghí az asztalához egy szegény gyermeket, aki soha sem látott jobb napokat! E^y szegény özvegynek mily jól jönne néha egy kis pénzbeli segítség! Es ez a figyelmes, nagylelkű szeretet leginkább gazdagítja az adakozót; szívét nemessé, résztvevővé teszi, nagy érdemeket szerez az Ur előtt, hiszen amit Őérte a szegénynek adunk, azt az ő szavai szerint Neki adjuk! Egy szegény sorsú ember beszélte el ezt a kis esetet. Dolga akadt egyszer egy üzletben. Történetesen ugyanakkor betévedt oda egy koldus is, de kiutasították. A szegény ember megszánta és adott neki egy bizonyos pénzösszeget. Rövid idő múlva ennek az összegnek pontosan a százszorosa állított be hozzá! Aki akarja, nevezheti ezt véletlennek; biztos azonban, hogy az Úr nagylelkűen fizeti vissza a szegénynek nyújtott alamizsnát. Hogyan adjunk alamizsnát? Először is jó szándékkal; "mint az Úrnak, és nem mint embereknek". Végső fokon Isten szeretete indít bennünket, hogy embertársunkkal jót tegyünk. Azután szeretettel! Ezt kell kiéreznie a szegénynek. Hadd lássa, hogy vannak még lelkek, akik szívből követika szeretet vallását! A jó szó, abarátságos, mosolygó arc, a finom tapintat, mely alamizsnánkat kíséri, enneka szeretetnek legyen kifejezője. "Minden adományodnál mutass barátságos arcot". (Sirák 35, 8.) Alamizsnaadásunk legyen okos is; ne segítse elő a munkakerülést, az iszákosságot. Végül is gondoljukmeg, hogy mindnyáj an Isten koldusai vagyunk, Hányszor rimánkodunk Hozzá irgalomért, segítségért. Mi is irgal- masok akarunk lenni, hogy irgalmasságot nyerjünk! "Az igazi természettudós nem lehet istentagadó. Akinek alkat ma van olyan mélyen betekinteni Isten műhelyének titkaiba, mint nekünk, az csodálni fogja Isten mindentudását és örök rendjét, és alázatosan térdet hajt őelőtte". (Madler)
