A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-08-01 / 8. szám

13

P. Baják Mihály,S.J.

i4,

JÖt

j±z

ALAMIZSNA

Sok ember fülében rossz hangzása van ennek a szónak. A magunkéból adni fáj, főleg idegennek, ismeretlennek adni. Alamizsnát kapni, "koldusbotra jutni" viszont megalázó.

Ez a furcsa magyar szó, éppúgy mint a neki megfelelő német "Almosen" és az angol "aims", a szentírási görög szóból, "eleémo- syné"-ből veszi eredetét. Jelentése; szánalom, részvét, irgalom, kö- nyörület. Átvitték aztán a jelentését mindarra, ami az ilyen érzelemből származik; a mindenféle anyagi, főleg pénzbeli támogatásra, melyet az ínségben levőnek nyújtunk.

Nem minden ember érti, mi az irgalom. Plautus, a pogány római azt írta egyik színdarabjában, hogy nem jól cselekszik az, aki a nyomorgónak ételt vagy italt ad. A sajátját vesztegeti el azzal, amit ad, és csakmeghosszabbít egy nyomorult életet. Egy kereszténykori, de nyilván pogány szellemű nemzetgazdász pedig íjgy írt: annak, akit családja nem képes táplálni, akinek munkáját a társadalom nem veheti igénybe, a legkisebb joga sincs bármily élelmiszert követelni; az ilyen fölösleges a földön; részére nincs teríték a természet nagy lakomáján.

Szöges ellentétben áll ezzel az Ur gondolata. Ő minden emberben gyermekét látja és azt akarja, hogy minden emberben, a legnyomorultabban is, embertestvérünket lássuk, és segítsünk rajta, ha bajban van.

Számtalanszor - és néha keményen - hangsúlyozza ezt a szentírás. így pl. Ozeásnál: "irgalmasságot akarok és nem áldozatot". (6, 6.) Tóbiás könyvében találjuk az ószövetségben az alamizsna legszebbdicséretét. Egyebekközt ezt is olvassuk ott: "Vagyonodból adj alamizsnát és egy szegénytől se fordítsd el arcodat". (4,7.) Es Pél- dab. 21,13; "Aki fülét bedugja, hogy ne hallja a szegények jajkiáltá-