A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
II az egész emberiséggel szemben perbe kell szállnunk. A történelem bőségesen igazolja, milyen keservesen nehéz dolog az igazság és erkölcs útvesztőiben eligazodni. Kinyilatkoztatás, Krisztus nélkül nincs se biztos igazság, se erkölcsi bizonyosság cselekedeteinkben. Tadaoki is csak egy ilyen általános, javíthatatlan emberi tévedésnek lett az áldozata. Neki azonban ez nem tévedés volt, hanem törvény. A törvény pedig nem arra való, hogy kritizáljuk, hanem hogy betartsuk. S ennek a törvénynek értelmében Tamakonak meg kellett halnia. Mit is tehetett volna egy gyenge asszony a kor, az emberiség meggyőződése ellen? Tamako megint - ki tudja hányadszor házasságuk alatt? - a fájdalmas, szívsorvasztó dilemmával találj a magát szemben: megszökjön-e a haláltól, de akkor örök szégyent, le nem mosható gyalázatot hoz férje fejére?, vagy maradjon ott, ahol van férjének akaratából és vesse oda fiatal életét a vak szokások prédájára? Tamako nem sokat habozott; eddig is mindig a férjéhez való hűség volt az irányadó nehéz óráiban. Engedelmeskedni mindenben, amiben nem látott bűnt. Férje parancsa számára magának Istennek volt az akarata. Elsősorban hitves és anya akart lenni. A bökkenőt nem annyira a maga halálában látta, hanem a két szamuráj sorsában, akiket Tadaoki a véres tett kivitelével bízott meg. Azoknakui. férje rendelkezése értelmében úrnőjük megölése után harakirit kellett elkövetniük. Tamako nem félt a haláltól. Ebben valóban méltó társa volt urának. Mégakét szamuráj is reszketett mint a falevél, mikor Tadaoki parancsát közölte Tamakoval. Hogy is ne reszkettek volna, nagyobb megpróbáltatás volt számukra a parancs első része: mármint a szép, jóságos űrnő életét kioltani, a parancs második részénél: vagyis a harakirinél. Mindenkisírt, jajveszékelt, csakTamako nyugodt. Rendbehozza a házat, ügyeit rendezi; az éppen ott tartózkodó női rokonokat biztonságba helyezi a szomszédoknál, j őbarátoknál; gyerekeit (két kislányáról van szó, a többi gyerek már távol volt, biztonságban) az ószakai páterhez küldi. Esteledett, mire mindennel elkészült. Nyolc óra felé nagy zaj, kiabálás jelezte az ellenség érkezését. Grácia erre szép nyugodtan bevonult a házi kápolnába. Utoljára imádkozott. Őmár kész a halálra. Keresztény lelke azért mégis belesajog abba a tudatba, hogy két jó katonájuk, a két szamuráj, harakirivel fog véget vetni életének. Próbálja megértetni velük: mennyire rossz dolog Isten előtt az öngyilkosság. Bűn dolgában nem tartoznak uruk pa-