A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
35 nek, amely a dolgok folyása és az emberi élet eseményei mögött lappang; akárhányszor találkozunk egy Legfőbb Istenségnek, sőt Legfőbb Atyának az elismerésével is. Ez a fölismerés és elismerés mélységes vallásos érzéssel itatja át ezeknek a népeknek az életét. A vallások, amelyek a műveltség fejlődésével együtt szintén fejlődtek, arra törekedtek, hogy kifinomultabb fogalmakkal és tökéletesebben kicsiszolt nyelven adják meg a választ ezekre a kérdésekre". (Pl. az élet értelméről, a boldogság elérésének útjáról, a halál után ránk váró jutalomról, vagy büntetésről, stb. ) (2.pont.) "A HINDUIZMUSBAN például az emberek az isteni titkot fürkészik és azt egyrészről a nitregék kifogyhatatlan termékenységével, másrészről a bölcselet magasröptű erőfeszítéseivel juttatják kifejezésre. Földi életünk gondjaiból és szorongásaiból a vallásból fakadó önfegyelmezés különféle gyakorlatai által, vagy mélységes elmélkedések útján, vagy az Isten szeretetébe való bizakodó menekülés által keresnek szabadulást". (2. pont.) "A BUDDHIZMUS a maga sokféle megnyilatkozásában fölismeri a mi változékony világunknak lényegből fakadó elégtelenségét. Hirdeti azt az utat, amelyen az emberek, odaadó és bizakodó lelkidet által, elérhetik vagy a teljes fölszabadulás állapotát, vagy eljuthatnak a megvilágosodás legmagasabb fokára, akár saját erőfeszítéseik árán, akár felsőbbrendű segítség támogatásával". "MÁS VALLÁSRENDSZEREK IS, mindenfelé elszórva, másmás módon törekszenek arra, hogy feleletet találjanak az emberi szív nyughatatlan keresésére és fölkínálnak számára különféle "utakat, amelyek tanításokból, életszabályokból és szent szertartásokból állnak". (2. pont.) Bármennyire rövidre sűrítette is össze a zsinat határozatainak e szövege a főbb pogány vallások sajátos vonásait, annyi nyilvánvaló, hogy a zsinat fölfogása szerint még a legfejletlenebb és legtöbb tévedéssel kevert pogány vallásban is ott lappanganak a vallási és er- kölcstani igazságoknak olyan magvai, amelyek megfelelnek Isten teremtési és üdvözítési elgondolásainak. Éppen azért a zsinat határozottan ki is jelenti, hogy az egyház semmit el nem vet abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Helyes missziós módszer. . , , . . A zsinat levonja a kovetkeztetest ezekből az alapelvekből. Meghagyja ugyanis a hithirdetőknek, hogy becsüljék nagyra a nem-ke-
