A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
38 tolok Cselekedeteiben. Összejöttek a Kenyértörésre, szomjas lélekkel olvasták és hallgatták az apostolok Krisztus-történetét és helytálltak egy ellenük forduló világban is. A Feltámadott Krisztusragon- doltak, aki mint idősebb testvér előrement és hazavárja őket, az Atya házába. Amikor Konstantin császár uralkodása alatt az egyház kiemelkedett a katakombákból és templomok épültek, - amikor a római birodalmat lehengerlő barbár tömegeket az egyház civilizálni kezdte, az egyház lett világi és lelki műveltségénél fogva a társadalom alakító ereje és építője. Szerzetes kolostorok papjai és testvérei tanítottak házat építeni, földet művelni. Ott írták a kódexeket, onnan áradt szét a megmentett latin és görög kultúra. A latin jog, irodalom, a görögös művészet, építészet, költészet, festészet. A kereszténység képzett tagjai az egyháziak voltak, az úgynevezett világi tömegek, mint szellemi és lelki gyerektömeg engedelmesen, néha lázadva, de követte a tanító, az építő, a művelt egyháziak irányítását. Nálunk magyaroknál milyen tipikus példát látunk erre Sz. István országépítésében! Behozatta a szerzeteseket, akik nemcs akté- rítették és keresztény erkölcsre, életformára nevelték a kalandozó, törzsi életet élő magyar népet, de iskolázták, tanították földművelésre, építésre, iparra is az akkori civilizáció mértéke szerint. Az egyház fényes reneszánsz kora már új feladatokat mért a feudális társadalomra. Az egyház tekintélye, külső fénye még beragyogta civilizációnkat, de az előnyös helyzetbe jutott egyházi vezetők, a papság fönt és lent elkényelmesedett és világi hatalmával többet foglalkozott, mint lelki szolgálattal. A feudális társadalom falai repedeztek, épülete ingadozott. Mire a tizenkilencedik századba értünk, a tudomány, a művészet, az erősen szervezett államok élete, - éppen a kereszténység hagyományain nevelődve - új polgárt, új társadalmat, műveltebb embertte- remtett. Már nem volt elég a puszta engedelmesség elve a tekintély hangoztatásával, az emberek újravizsgálták a régi tanításokat, kérdéseket tettek, kételyeket támasztottak. A tudomány gyors haladásának mámora azt a hiedelmet kezdte terjeszteni, hogy az emberi ész, az emberi haladás, az emberi tudomány feleletet ad minden emberi kérdésre, kiút minden útvesztőből. Kényelmesebbé, tökéletesebbé, műveltebbé teszi a polgárt, a társadalmat. Nagy ugrásokat téve mondom el ezeket. Szükséges volt ez a történelmi visszapillantás, hogy világosan mondhassam el, amiért írom ezt a levelet.
