A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

8 szerző annyira szeretett; hogy az éneklők most az ő végakaratát tel­jesítik a nemes dallamok intonálásával. A templom padjaiban öregek ülnek, akik még jókor elindultak, hogy helyet kapjanak a sok ezer ember befogadására alkalmas temp­lomban, s visszagondolnak azokra a hangversenyekre, amelyeken hallották muzsikáját annak a zeneszerzőnek, aki magyarul zengő ze­nét komponált egy sokat próbált nemzedéknek; Pest-Buda és Óbuda egyesítésének jubileumára megírta csodálatos Psalmus Hungaricus- át, az ostrom nehéz napjai alatt a pincében misét komponált és a há­ború után mind messzebb földekre vitte el zenénk varázsos szépsé­gét. Róla gondolkodnak, az ő lelki üdvéért imádkoznak az öregek és érte fohászkodnak - és áldoznak, mégpedig milyen sokan - a fiatalok, akik már az ő zenei nyelvén tanultak énekelni. Nem egyet látunk kö­zülük könnyezni, amikorgyönyörűen megszólal a kóruson a Dies irae megrendítő dallama. Egy nagy család imádkozik itt most a felemelő gyász közössé­gében, és énekli a miséző püspökkel együtt a Pater Noster-t, nem­csak a nagy embert, a jó magyart siratva el Kodály Zoltánban, ha­nem a hitéhez és egyházához hű férfiút, aki csendes és szilárd pél­daként állt előtte; a hazafias kötelességteljesítés, a hűség, a hitval­lás példájaként. Imádkozzunk Zoltán Test­vérünkért! A Farkasréti temető halottashá­zának egybenyitott termeiben, mielőtt a haza elbúcsúzna nagy fiától, az egyház szól Istenhez hű gyermekéért. Tiszteletben tartott kívánsága szerint a temetési szer­tartás gregorián-dallamaiba font zsoltárokat és könyörgéseket énekli az Egyetemi templom Szent Skolasztika kórusa. ... Regiem aeternam dona ei Domine... Adj neki Uram, örök nyugodalmat... A sírnál a temetési szertartást végző Nádasi Alfonz ben­cés tanár imája hangzott el; ... Mindenható, örök Isten, aki nagyok­nak és kicsinyeknek egyaránt gondját viseled, köszönjük, hogy nyolc­vannégy és negyed éven át gondját viselted itt pihenő Zoltán testvé­rünknek. Az igazság állította az elnyomottak oldalára. Lett légyen az a családjában, baráti körében, munkatársai között, a magyarság soraiban, vagy a föld bármely pontján. Mi adott erőt mindehhez, egész életében? Mindig kevés pihenő idejének állandóan visszatérő társai felelnek erre, legkedvesebb olvasmányai: a Szentírás görögül

Next

/
Thumbnails
Contents