A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

29

letlenül engedelmeskedtek a csengőjelnek. Egyiket kihívtam az osztályteremből beszélgetésre. - "Miért nem szerettek hitoktatásra járni?" - kérdeztem. - "Nem akarok pap lenni" - kaptam a választ.- "Nincs hitoktatásra mindenkinek szüksége?" - kérdeztem tovább.- "Hát igen, lehet", - vont vállat a kelletlen fiú.

Egy másiktól megkérdeztem, hogy miért kerüli úgy a találkozást, beszélgetést a papjával. - "Hát azért, - felelte, - mert a papok tekintéllyel akarnak mindent elintézni. Olyanok, mint a szülők. A papok még prédikálnak is, az a mesterségük. De ki akar prédikációt hallgatni?" - Biztosan nem a fiatalság jó része. Sok templomjáró szülő gyereke elmarad a templomtól; sok, ha oda is jön, csoportokba verődve ácsorog a templom körül.

Egy harmadikat megkérdeztem, hogy miért van annyi panasz róla és iskolatársairól a szüleik között. Ezt felelte, egészen kikelve magából: - "Mertkétféle tízparancsolat létezik. Egy a szülőknek, egy a gyerekeknek. A szülőké mindent megenged nekik, a gyerekeké mindent megtilt". - "Hogy érted ezt?" - kérdeztem. - "Úgy, - magyarázta, - hogy az apám dohányozhat, én nem. Az apám ihat, én nem. Az anyám kimehet egyedül, a nővérem nem. A szüléink este kimehetnek és hajnalban jöhetnek haza, mi este tízre otthon kell, hogy legyünk. És így tovább, mindenben. Nekik mindent szabad, nekünk semmit".

A lázadás kora a kamaszkor, mindig is így volt. De mostanában ez a lázadás szinte szakítás a szülőkkel, tanítókkal, egyházi, állami tekintéllyel. Egy külön kamasz-társadalom él a felnőttek mellett és a szakadék egyre nő közöttük. A fiatalság jelszava a "tapasztalatszerzés". Nem akarnak hallgatni az idősebbre, maguk akarják megszerezni tapasztalataikat. S így megsebzik lelkűket, nyugtalanítják magukat.

A hatodik elemisták osztálytermében Pál pápa newyorki látogatása után kérdést tettem ötven gyereknek -fiúknak-lányoknak, - hogy kilátta a pápát a városi utcákon várakozva, a nagymise idején, vagy legalább televízión. Egy kivételével minden kéz felemelkedett. - "Hát te hol voltál?" - kérdeztem ezt a fiút meglepve. - "Golfoztam" - válaszolta lakonikus rövidséggel. - "Érdekes, - mondtam a tanítónő felé fordulva, - az én gyerekkoromban a golfozás öregurak szórakozása volt s ma már a gyerekek is golfozni járnak". - "igen, - válaszolta a tanítónő, - ma hamar öregszenek a gyerekek".

Lázadás, nemcsak ösztönösen, de tudatosan mindenki ellen,