A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

33

Jácinta annyira beteg volt, hogy nem mehetett el Francisco temetésére. Most ő foglalta el testvére ágyát. Lucia továbbra is meglátogatta őt, amikor hazafelé tartott az iskolából. Ünnepnapokon, vasárnapokon virágot is hozott neki, s elmondta, hogy melyik virágot hol szedte, melyik jelenés helyén. Beszámolt neki arról is, miként épül a kis kápolna.

Jácinta betegágyán is segített másokat. Imájával jó útra térített egy fiút, aki lopásba keveredett s elszökött hazulról.

Egészsége azonban csak nem tért vissza. A tüdőgyulladást gennyes mellhártyagyulladás követte, és az orvos műtétet tartott szükségesnek. Apja elvitte őt a szomszéd városka kórházába. Azonban a műtét sem segített rajta. Két hónap múlva még rosszabbul volt, mint előzőleg. Apja szegény volt, s nem tudta tovább fizetni a kórházat. Hazavitte tehát beteg leányát. Otthon anyja alig ismert rá a csontig lesoványodott kis betegre.

Őszre javult kissé Jácinta állapota, úgyhogy fel tudott kelni, sőt még misére is elmehetett Fatimába. Néhányszor meglátogatta Cova da Iriát is, de amint ezt édesanyja megtudta, megtiltotta neki. Aggodalma alapos volt, mert leánya megint megbetegedett, s mindjobban elvesztette erejét. Először még fel tudott kelni a rózsafüzért imádkozni, s gyakran elmondta az angyaltól tanult imát is. Hamarosan az ónban kénytelen volt megelégedni az ágyban fekve mondott imákkal.