A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6. szám
21 mint népet, közösséget hívott meg bennünket családjába, hogy a ke- resztség által Krisztusba oltattunk s a vele való szerves egységünk által képezzük Isten családját a földön, az egyházat, melynek feladata Krisztus megváltó munkájának folytatása. Az ő számukra a vallás nem filozófia, nem vasárnapi ruha, hanem életforma, hivatás. Hivatásának tartja, hogy folytassa Krisztus munkáját, aki "körüljárt jót cselekedvén", Krisztus szeretete eszközének tekinti magát s engedi, hogy az Ur rajta keresztül vigasztalja a szomorkodót, bátorítsa a csüggedőt, ápolja a szenvedőt, emelje fel az elesettet, ölelje keblére a megtérő bűnöst; az embert s tegye jobbá, emberibbé ezt az életet. Ezeknem érzik magukat hivatottaknak, hogy az élők és halottak fölött ítélkezzenek, mert Krisztus intő szava torkukra fojtja az ítélkező szót; az vesse rá az első követ, aki maga nem vétkezett! De ugyanakkor ők sem vakok. Nagyon is látják az egyházban és az egyháziakban, papokban és laikusokban egyaránt gyakran előforduló gyöngeségeket, hűtlenségeket és kereszténytelen magatartást. Ennél azonban még többet látnak! Hitük szemével meglátják ebben a nagyon is emberi egyházbanKrisztust, az isteni elemet is, és tudják, hogy amint hajdan az Isten-Ember Jézus Krisztus emberi természetén keresztül váltotta meg a bűnös emberiséget, úgy most is ezen a nagyon is emberi egyházon keresztül vezet bennünket az üdvösség felé. Ezek a fiatalok ragaszkodnak az egyházhoz, mert benne találják meg Jézus Krisztust, aki az Ut, Igazság és az Elet, aki nélkül semmit sem tehetnek s aki az egyház szentségein keresztül közli velük saját életét s adja nekik az Elet kenyerét. De még többet is látnak; észreveszik, hogy nem minden és nem mindenki romlott az egyházban. Érzik a pünkösdi szélfúvást, különösen most a II. Vatikáni Zsinatután, s látják a Szentlélek munkájának eredményét egymás szívében; élesebb szem a bajok felfedezésére, a szenvedők megtalálására, készségesebb lélek a segítésre és forróbb szeretet az Isten és ember iránt. A fiatal hívő érzi saját szívében is a lélek munkáját, de ugyanakkor érzi saját gyöngeségét is s ezért találja jónak, hogy bennmaradjon ebben az egymást segítő és támogató, krisztusi életet szülő és tápláló közösségben, az egyházban. íme néhány vonásban a mai ifjúság hitbeli helyzete. Az életet természetesen nem lehet beskatulyázni s éppen azért ezek a kategó
