A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

48

másnap reggel megáldoztatja. Francisco arca csak úgy ragyogott a boldogságtól.

Reggel olyan gyenge volt, hogy felülni sem voltképes. Édesanyja megnyugtatta, hogy fekve is áldozhat. Áldozás után Jácintának megengedték, hogy átmenjen hozzá.- Ma boldogabb vagyok, mint te, mert keblemben van a rejtett Jézus, - mondta húgának. - Megyek a mennyországba, de ott sokat fogok imádkozni Urunkhoz és Asszonyunkhoz, hogy téged is hamarosan oda vigyenek.

Jácinta egész nap vele maradhatott, s együtt imádkozták a rózsafüzért. Iskola után Lúcia megint meglátogatta. Mikor eljött a búcsúzás ideje, Lúcia gyengéden szólt hozzá;- Isten veled, Francisco. Ha ma éjszaka a mennybe mégy, ne feledkezzél meg ott rólam. Hallod?-Nem foglak elfelejteni. Ne aggódjál! - A beteg fiú erre váratlan erővel megragadta Lúcia kezét és hosszasan megszorította, miközben egymást nézték, m íg mindkettőjüknek könnybeborult a szeme.- A viszontlátásra, Francisco, a mennyországban! - búcsúzott el sírva Lúcia.

Francisco még bocsánatot kért édesanyjától és áldását kérte. Utána csendesen szenvedve töltötte utolsó óráit. Szinte észrevétlenül lépett át az örökkévalóságba 1919. április 4-én. Tizenegy éves volt, mégis hosszúéletű volt a földön! (Folytatjuk)

EGYEDÜL AZ ISTENNEK!

Egy festő a vallásos ember életbölcsességét akarta megrajzolni egyszer. Egy férfit festett, aki előtt ott áll lábainál a földgolyóbis. Bal keze rámutatott és ujjmutatásának irányában e szavak olvashatók: - Huic nihil! - Vagyis magyarul: - Ennek semmit! A jobb kezét pedig az ég felé emelve tartja és mutatóujjával a magasságok felé mutat. Keze felett pedig e felirat olvasható: • Soli Deo! Azaz magyarul:- Egyedül az Istennek!

A gondolatmenet ezt akarta kifejezni: A vallásos ember nem a világ kényének.kedvének szolgál, hanem egyedül az Istennek. Mindenben azt nézi, hogy mit kíván tőle az Isten. Azzal nem törődik, hogy mit mondanak felőle az emberek.