A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

45

A fatimai jelenések véget értek, a szabadkőművesek megkíséreltek mindent, hogy nevetségessé tegyék a hívőket, az azonban még csaknövelte a zarándokok számát. Mind többen keresték fel Fatimát: főleg vasárnapokon és májustól októberig a hó 13. napján. Sokan szerettek volna beszélni a gyermekekkel. Azok szülei azonban hamar meguntáka gyermekek zaklatását, és másokra bízták a nyáj legeltetését.

Luciát és Jácintét szüleik beiratták az újonnan megnyílt leányiskolába és így Francisco magára maradt. O azonban szeretett egyedül lenni és imádkozgatni Istenhez,akinek jelenlétét szüntelenül érezte. Egyáltalán nem szomorkodott amiatt, hogy őt nem küldték iskolába. Mi értelme is lenne ennek, hiszen hamarosan az égbe megy! De szívesen elkísérte a lányokat, amikor azok az iskolába mentek. A templomnál azonban elbúcsúzott tőlük:- Ti csak menjetek az iskolába, én itt fogok várni a templomban rátok, a Jézus közelében. Nekem nem érdemes megtanulni olvasni. Én hamarosan a mennybe megyek. Amikor visszafelé jöttök, szóljatok be értem.

A lányok a tanítás után valóban ott találták őt az Oltáriszentség előtt. Francisco megszokta, hogy egész napon át térden állva imádkozzék a tábemákulum előtt.

Vallásosságátazonbannem fitogtatta, sőt még testvére, Jácin-