A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
41 ő emlékezetére megújítsák ezt a vacsorát, ahol ő maga lesz a tápláló kenyér és szomjúságot oltó bor. Mikor összejöttek, az apostol elmondta Krisztus életét és cselekedeteit. Mikor már sok keresztény csoport alakult, leveleket küldtek és ezeket olvasták fel. Ez volt a Mise tanító része, ez ma is. A pap az oltárhoz lép és előkészületül zsoltárt imádkozik, majd könyörög Istenhez, az Ur megbocsátó irgalmát hívja közénk. Azután következnek a levelek: Sz. Pálé, Sz. Péteré vagy Sz. Jánosé. Ezek a levelek irányítások lelki életünkben. Krisztus lelkét közvetítik, Isten ránk vonatkozó akaratát tolmácsolják, életünket Isten terveihez mérik. Milyen jó, hogy most már nemcsak a pap hangja hallatszik, hanem a hívők közül olvassa valaki ezeket a leveleket! így közös áldozatra készülünk, mindenki jelen van, nemcsak test szerint, hanem aktív részvétellel is. Nálunk vasárnap egy kispap, akit az idén fognak szentelni, olvassa az evangéliumot. Az evangéliumok életünk eligazításának legfőbb forrásai; figyelemmel kell hallgatnunk az utána következő homiliával (szentírásmagyarázattal) együtt. Ennek a szellemi, lelki tanításnak elégnek kell lennie egy hétre a következő vasárnapi Miséig! Maga a Mise-áldozat ezután következik. Lényege, hogykenye- rünket és borunkat, - ezek az adományok minket képviselnek, - felajánljuk Istennek. Az átváltozásban, Krisztus ígérete szerint az 0 testévé és vérévé válnak. A teljes miserészvétel akkor teljesedik be, hogyha a fölajánlott kenyeret és bort, melyek Krisztussá válnak, az áldozásban magunkhoz vesszük. Valaki így határozta meg a Mise lényegét: olyan az, mint a legdinamikusabb és legszebb földi szerelem: az ember felajánlja magát annak, akit szeret (eljegyzést köt vele); átadják magukat egymásnak (házasságot kötnek); és az áldozásban a házasság eksztázisát teljesítik be. Emlékszel a Főparancsra? Szeresd Uradat Istenedet minden erődből, teljes elmédből... Az ember és Isten szeretetének a legmagasabb, gyakorlati megvalósulása a teljes részvétel a szentmisében. Krisztus, a tanító, a megváltó, a kegyelem adója lép az életünkbe. Átadjuk magunkat neki s ő magát adja cserébe értünk. 0, bár lenne legkedvencebb könyved a Misszálé! Bár lenne legnélkülözhetetlenebb élményed a részvétel a szentmisében! Készakarva kerülöm a "misehallgatás" szót. Misét nem hallgatunk, azon részt veszünk. Annak része kell, hogy legyünk! Ha, mint előbbi levelemben írtam annyira Istenben élünk, mozgunk és vagyunk, kapcsolatunkat vele állandósítanunk kell. 0 a teremtőnk, teremtése színterén, a földön élünk. O jelen és örök éle
