A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
33 ELETKEPEK Orbán Miklós, S.J., Róma XXVIII. Szent Péter bazilika mindennapi élete l Télen nyáron reggel fél 7 órakor nyitják ki a pietrinusok aSz. Péter bazilika előcsarnokának rácsoskapuit. Ez az óra főként a zarándok-papok órája. Már azoké, akki egyedül jöttek el az örök városba. Mindenki igyekszik a sekrestye felé. Itt fegyelmezett minis- tránshad segíti, a ki tudja hány nyelven beszélő külföldi papvendégeket. Akad köztük rendszerint püspök is. De ezek a fiúk azt is jól tudják, hogy mi dukál a püspöknek, mi a prelátusoknak. A sekrestyében a misére készülő papok összeszedett imáját semmi hangos szó nem zavarja. Amolyan kis csoda ez és nem is volt mindig így. Néhány évvel ezelőtt külvárosi kis csibészek szállták meg minden reggel a Szent Péter bazilikát. Jó gyerekek voltak, csak túlságosan otthonosan mozogtak a templomban és túl hamar tartották a tenyerüket a borravalóért,amit nem takarékba raktak, hanem a legközelebbi presszóban nagy adag fagylaltot vettek maguknak. Hangosak is voltak, hajba is kaptak, mindennap akadt valami kisebbfajta cirkusz, Az északi vidékek papjai nem akarták megérteni, hogy ez nem áhítat, hanem temperamentum kérdése. Lám, az északi, meg a déli ember még az apostolfejedelem sírjánál sem tud kijönni egymással még akkor sem, haazegyika miseruhát, a másik meg a ministráns- szoknyát viseli. Hogy a tűrhetetlennek minősített állapotokat orvosolják, a bazilika főpapja fölkérte az egyik olasz szerzetesrendet, hogy kisszemináriumát telepítse a Szent Péter bazilika mellé. Az atyák beleegyeztek a dologba. Azóta ministránsokkal nincs baj. Vagy
