A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
26 a katolicizmus, minda buddhizmus múltjára. Kezdjük talán annakis- mertetésével, hogy mint vert gyökeret a katolikus vallás Vietnám földjén. A Japánból kiűzött jezsuita hithirdetők a mai Vietnám területén a 17. században kezdték terjeszteni az evangéliumot. Ezt az első munkát szinte látványos siker koronázta. Pár évtized leforgása alatt akatolikusokszáma 300 ezerre emelkedett és a fiatal egyház tagjait valamennyi társadalmi osztályból toborozhatta. Az uralkodó ház tagjai, konfuciánus mandarinok, buddhista bonzok éppúgy kérték a ke- resztséget, mint a nagy tömegben jelentkező parasztcsaládok. Even- kint 10-20 ezer volt a kereszténységre térők száma. Azonban ennek a nyugodt fejlődésnek a kora hamar véget ért. A 17. század közepétől egyik nagy üldözés a másikat követte éppúgy, amint a római kereszténység első három századában történt. A 250 év folyamán hullámokban visszatérő üldözés igen kegyetlen volt. Püspökök, papok, hívek egyaránt áldozatai lettek. Felakasztották, lefejezték, feldarabolták őket. Ennek a 250 évnek a vértanúit 100 ezerre becsülhetjük. Az állandó üldözés közben alakult ki a vietnámi egyház sajátos jellege. Az üldözött egyház erős, szívós lett. A híveket az önvédelem egybeforrasztotta, lelkiségük lényeges eleme lett a vértanúhalálra való állandó készenlét. Amikor a jezsuita hithirdetők is a rend elleni európai üldözés áldozataiként kénytelenek voltak e missziós területet elhagyni, helyükbe a párizsi külmissziós társaság papjai léptek, vagyis az őrségváltás után szinte kizárólagosan francia papok végezték a mai Vietnám területén a hitterjesztés és a lelkipásztorkodás munkáját. Ami a francia jelleget még jobban kidomborította, ezek a hithirdetők nem valami nemzetközi rendnek voltak a tagjai, hanem egy kifejezetten francia alapítás szabályai szerint éltek és működtek. Hátvédjüket is egyetlenegy ország, Franciaország alkotta. A katolikusokat honfitársaik az üldözés alatt következetesen avval vádolhatták, hogy egy idegen hatalom partizánjai. Tagadhatatlan, hogy Franciaország ismételten e hithirdetők védelmére kelt és végül is az egyik misszióspüspök meghívására szervezte meg első nagyobb expedícióját, aminek eredményeként megvetette indokínai gyarmatának az alapját. Vietnámban a katolikusok végre félelem nélkül élhettek, de őket honfitársaik véglegesen hazaárulóknak minősítették. A francia hithirdetők igyekeztek legalább a vietnámi egyház vietnámi jellegét megőrizni? Nem. A szomszédos Kárában a jezsuita hithirdetők a katolikus hitet a kárai kultúra köntösébe kívánták öltöztetni, azt akarták, hogy a katolikus vallás Kárában kárai legyen, nagy csatájukat az ún. rítus-harcban elvesztették, a konzervatív párt
