A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

den cselvetése ellen, a világ támadása ellen, és alegveszedelmesebb ellenség: önmagam ellen.

Velejár emberi természetünkkel, hogy még az elképzelhetetlent is szeretnénk elképzelni. Lelkünk szellem. Semmiféle anyag sincs benne. Ezért emberi szemmel nem láthatjuk, s a többi emberi érzékkel sem érzékelhetjük. Még a legerősebb mikroszkóppal sem tudjuk felfedezni. Nincs semmi hozzá hasonló az anyagvilágban.

Minthogy pedig nincs semmi hozzá hasonló sem, szabadjára engedhetjük képzeletünket. Van, aki fénysugárhoz hasonlítja ake- resztség után tündöklő' lelket. Ragyogó, táncoló, vidám fénysugárhoz, mint amilyena tóhullámocskáin táncoló reggeli napsugár. Amint a napsugár sem önmagától tündöklik, szikrázik, hanem atyjától, a naptól kapja szépségét, úgyanúgy a megkeresztelt lélek szépségesem önmagától, hanem Atyjától, az Istentől származik. Az 0 szeretőiének a tüze, a Szentlélek teszi oly tündöklővé, hogy még az angyalok és a szentek is szeretettel néznek rá.

A mennyországban sok lélek van, aki sohasem részesült a ke- resztség szentségében. Számukra Isten tökéletes szeretete pótolta a keresztvizet. De bármily szépek ők is, van valami, amit Isten iránt érzett szeretetük sem tudott megadni nekik. Valami meg fog különböztetni tőlük minket, kik méltatlanságunk ellenére is részesültünk a keresztség szentségében. Ez a "valami" a keresztség el- törölhetetlen jele, amely lelkünket ékesíti, mióta a keresztségben meghaltunk és föltámadtunk Krisztussal.

Ezt a jelet is szeretjük úgy elképzelni, mint ahogy a földön egyes tárgyakat megjelölünk, eltörölhetetlen módon, hogy mindenki tudja, azok hozzánk tartoznak, a miéink. Azonban mint mondottuk, a lélek nem anyag, és ilyen módon nem is lehet megjelölni. Ez a "jel" oly eltörölhetetlenül különbözteti meg a lelket, hogy még a súlyos bűn, sőt még a pokol tüze sem képes megsemmisíteni.

Ez a jel nem csupán arról tanúskodik, hogy mi egészen Istené vagyunk. Nem ismertetőjel csupán az angyalok és szentek, sőt még az ördög számára is, amelyből láthatják, hogy mily nagy kiváltságban részesültünk. Még csak nem is pusztán olyan jel, amely miatt nagyobb fokban részesülünk a mennyország örömeiben, vagy a kárhozat szégyenében.

Ez a jel félelmetes hatalom forrása számunkra: általa részesülünk Krisztus örök papságában. Még tökéletesebben fog ebben részesíteni minket a bérmálás szentsége, amely újabb jelet nyom