A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

42

/

dat... száz és száz döntés előtt állsz. Es a legfőbb előtt; döntened kell egész életed útja felől, erkölcsi életed iránya felől.

A lelkigyakorlatok Mestere, Loyolai Sz. Ignác, aki megtérése és hosszú magány után megírta lelkigyakorlatos jegyzeteit, kis könyvében a következő elmélkedést ajánlja.

Képzelő erőnkkel teremtsünk magunk elé egy nagy-nagy síkságot, ahol két hatalmas tábor szerveződik. Az egyik feje a Bűn, a Gonosz, a Lázadás Fejedelme, a Sátán. Alattvalóit kiöltözteti, gyűlésbehívja és nagyokat hazudik nekik. De olyan ügyesen, hogy hívei nem veszik észre hazugságait. Gazdagságot, függetlenséget, örömet, hatalmat ígér nekik, ha követik. Ki ne szeretné ezeket? Mindezért cserébe csak azt kívánja, hogy hívei feltétlen bizalommal és engedelmességgel kövessék. ígérete jól hangzik, de megtudja-e adni, amit ígér?

A másik tábor fejedelme Krisztus. Ruhája egyszerű, nem feszeleg. Beszéde egyszerű, nyüt, szabatos, Felajánlja követőinek, hogy egyik sorsa sem lesz nehezebb, mint az övé. És követői látják is, hogy jogara az Isten Igazsága, szíve az értünk áldozatul adott élet vérző szíve. Keze úgy irányít, hogy a szögek helyén vére csurog a földre. Engedelmességet kér, de úgy, hogy már kijárta előttünk az utat, nekünk csak lépéseihez kell igazítani lépésünket. Azt kéri, hogy bízzunk benne és kövessük. A Hegyi Beszéd nyolc boldogságát ígéri, a békét, a harmóniát, az élet értelmét, az igazságot, a harcot magunkban is, magunk ellen is, az örök Igazságért.

Miután a két Vezért megfigyeltük, el kell döntenünk magunkban, hogy melyik vezetését választjuk. Természetes, hogy Krisztus felé nyújtjuk kezünket.

Ez a választás azonban mégcsak elméleti. Imádkoznunk kell, hogy helyt is álljunk. És küzdenünk kell, hogy ne lépjünk le Krisztus útjáról. A küzdőtér az otthon, az iskola, az utca, a szórakozásihelyek, pajtásaink, barátaink.

Ez a második megtérés, a választás. Ez lehet hirtelen is, lehet lassú, hosszú folyamat is. Az élet nem áll meg, az élet dinamikus hajtóerő bennünk és körülöttünk. Mindig ér új élmény, új feladat, új tapasztalat. Mindig, a halálunk napjáig is új és új érzések, vágyak, indítóokok, hangulatok érnek bennünket. Ezeket mindig harmóniába kell állítanunk választásunkkal.

Emlékszel? Azt írtam előbbi leveleim egyikében, hogy Isten