A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

37

keresztény testvériség

Hogy mi a testvériség a természet rendjében, azt tudja mindenki, aki abban a szerencsében részesült, hogy jó testvéreket kapott az Úrtól. Az a meghitt együttlét jó szülők gondja alatt, a közös imák, közös étkezések, a csapongó, gyermeki képzelet-szülte kis játékok;mily múlhatatlan, kedves emlékek egy egész életen át! Mily jó tudni, hogy vannak szívek, melyek önzetlenül szeretnek minket, mily jó, hamég aggkorunkban is van, akinek ajunkat-bajunkat bármikor elpanaszolhatjuk! "íme, mily jó és mily kellemes együtt lakni testvéreknek!" - mondja a 133. zsoltár.

Am van egy másik testvériség is, mely nem a testen és véren, nem a születésen, hanem az újjászületésen alapul. Krisztus halála istenfiúi életet hozott nekünk, Övéit egyesíti Egyházában. De nem úgy vagyunk itt együtt, mint együtt vannak egy államnak, vagy társulatnak a tagjai; O kegyelmének árjával titokzatos testévé fűz össze bennünket. "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők". (Ján. 15, 5.) Az éltető nedv, a kegyelem árja, a bennünk lakozó Szentlélek által egy test vagyunkKrisztussal; 0 a fej, mi vagyunk a tagok; vele együtt alkotjuk, mint Sz. Agostonmondja: "Az egész Krisztust". Ez a titokzatos, ez "a nagy Krisztus" itt él, küzd, növekedik, szenved a földön, és végül majdmegdicsőül Isten látásában és bírásában a mennyben.

Együtt élünk tehát egy szent egységben, testvériségben; egy asztalnál, az Ur asztalánál vesszük magunkhoz lelkünk táplálékát; együtt imádkozunk: mi Atyánk!.. Irgalmazz nekünk! Kérünk Téged, hallgass meg minket!... többes számban. Egyik tagnak az imája, a jótette hasznára van a többinek is; ha örül vagy szenved az egyik tag, vele együtt kell hogy örüljön vagy szenvedjen a többi tag is. Ezt a szoros, természetfölötti köteléket nem tépi szét a halál sem; az Úr kegyelmében elhunytak, az összes szentek, mind hozzánk tartoznak és mi hozzájuk.