A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

33

Egy teljesen elfelejtett kötelességünk

"Az egész keresztény társadalom • ébredjen rá kötelességére a szent

hivatások előmozdítása terén".

A "hivatások napja". , ,, . , ,,, . - ,, ,

Néhány ev óta mind altalanosabba

lesz az a kezdeményezés, hogy a húsvét utánkövetkező 2. vasárnapot az egész egyházban a "hivatások napjává" avassák. Az aznapi evangélium Sz. János 10. fejezetének azt a részletét tartalmazza, amelyben az Űr Jézus, önmagát állítva oda például, leírja, hogy mik a "jó pásztornak" a jellemvonásai, szemben a pusztán "béresekkel", akiket csak fizetésük érdekel,de nem törődnek a nyájjal (János 10, 11-16.) Ezért ezt a napot a "jó Pásztor-vasárnapnak" is szoktuk nevezni.

Kétségtelen, hogy a "hivatások vasárnapján" elhangzó szentbeszédek, valamint a híveknek a hivatásokért végzett közös imádságai, sőt esetleg külön ájtatosságai, mind több és több hívőt ráfognak ébreszteni arra, hogy a hivatások biztosítása nem csupán az egyházfőkre ésapapságra, meg szerzetességre háramló feladat, hanem kivétel nélkül minden öntudatos keresztény hívőnek elsőrendű kötelessége.

SZENTSEGES ATYANK azonban tovább megy egy lépéssel; az Imaapostolságnak e havi szándékával is ugyanazt a célt akarja szolgálni; értsük meg végre, hogy Isten népének, vagyis a h í vők együt- tességéneklelki haladása lényegesen függ azoktól a sajátos szolgálatoktól, amelyeket az Űr Jézus a paps ág szerepének szánt az egyház életében. A papság hirdeti az evangéliumot, a papság Isten új választott népének lelki vezetője és Isten kegyelmi ajándékainak közvetítője a szentségek által! Ám ha a papság nélkülözhetetlen szerepet tölt be Isten megváltó, megszentelő és üdvözítő tervének végrehajtásában, nyilvánvaló, hogy a hívőknek elsőrangú érdekük, hogy mindig legyen elegendő számú papság ennek a fönséges küldetésnek betöltéséhez.