A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

31

désünk nagyon gyakran visszahatás mások irántunk való viselkedésére. Ez természetesen áll házastársunkra is. Az ő viselkedése is gyakran a mi magatartásunkra való ösztönszerű válasz.

Házastársunk neveltetéséből és hibáiból eredő meggyőződésén vagy viselkedésén mi nemigen tudunk változtatni, és ő is csakrész- ben és fokozatosan képes ezen valamit javítani. Annál sokkal többet tehetünk azonban a harmadik pontban. Megváltoztathatjuk házastár- sunk visszahatásként jelentkező magatartását azzal, hogy saját viselkedésmódunkon változtatunk. Ez nemcsak a káros visszahatásokat szünteti meg, hanem őt is arra fogja ösztönözni, hogy amit lehet, ő is megváltoztasson saját viselkedésmódján.

Ennek érdekében nagyon hasznos, ha naponta felülvizsgáljuk az elmúlt 24 órán keresztül tanúsított viselkedésünket. Töltsünk ezzel annyi időt, amennyi szükséges, és válasszuk rá azt az időpontot, amely a legmegfelelőbb, pl. reggel öltözés közben, vagy fürdés közben, vagy ha naponta megyünk misére, a templomban, vagy útközben, olyan munkánk alatt, amely megengedi gondolataink ilyesféle foglalkoztatását, vagy este, munka után.

Menjünk végig az elmúlt 24 órán, idézzük fel, hogy mit tettünk, mit mondottunk, sőt mit gondoltunk házastársuhkkal kapcsolatban. ítéljük meg, hogy igazunk volt-e, s ha igazunk volt, vajon kedvesen, szeretetteljesen fejeztük-e kinézetünket, vagy elvesztettük türelmünket, sértő kifejezéseket használtunk, stb.

Havalamibenhelytelenülviselkedtünk, két dolgot fontoljunk

meg;

1. Mivel tehetjük j óvá tévedésünket?Ne szégyeljünkbo- csánatot kérni, beismerni házastársunk előtt, hogy tévedtünk, vagy megint beleestünk régi hibánkba. Ajándékkal, fokozott szeretetteljességgel, gyengédséggel is kifejezhetjük ugyanezt, de azért ne hanyagoljuk el a szóban való kifejezést sem.

2. Hogyan kerülhetjük el ugyanezt a hibát a jövőben? Képzeljükbele magunkat élénken hasonló helyzetbe, s erősen határozzuk el, hogy mit fogunk mondani, tenni, amikor megint előfordul ez? Kérjük ehhez buzgón Isten segítő kegyelmét is, amelyre a házasság szentsége különösen is feljogosít minket, s amelyeket Isten az Ót kérőknek még bőségesebben megad.

Ha azt tapasztaljuk, hogy ennek ellenére is ismételten beleesünk régi hibánkba, ne csüggedjünk el. Egy beidegződött rossz szokást általában csak hosszas gyakorlással tudunk megváltoztatni, s az