A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-04-01 / 4. szám

21

gei. És ezt az erőt senki sem képes elrabolni tőle. Az élet teljessége ez s ezért elpusztíthatatlan. Ezért van az, hogy minden üldözésből szinte megifjodva és a dicsőség koronájával a homlokán kerül ki. Semmi sem tudja lényegét gyöngíteni vagy elhomályosítani.

De nem elég csak tudni és hinni, hogy az Egyház legyőzhetetlen. Nekünk magunknak is meg kell tennünk mindent, hogy valóban az legyen. Akiben megvan a csillapíthatatlan éhség Isten dicsősége és a felebarát üdvössége után, meg fogja érteni, amit most elmondok. Ismertem egy Istennek tetsző személyt, akinek egyszer megmutatta az Ur a sok visszás állapotot, ami most az egyházban uralkodik. A látomás azonban annyira elszomorította őt, hogy fájó szeretetében így kiáltott fel: Ugyan mit tudok én tenni, te kimondhatatlan égi Tűz? Mire ezt a feleletet kapta: Add életedet az Egyházért! Ezért választottalak ki téged és mindazokat, akik majd téged követni fognak. Az említett személy sokat töprengett azon, hogy mit tehetne mégis az Egyházért. Valami kimondhatatlan szent lelkesedés töltötte be egész valóját. Ebben az állapotban maradt egész estig. Ekkor már nem bírta tovább. Ajka újra imára nyílott: íme, vedd a szívemet - imádkozott Istenhez - vedd és égesd rá az Egyház homlokára! Erre Isten kegyesen feléje hajolt, kiszakította szívét és rányomta, mint valami pecsétnyomót az Egyházra. Mindez olyan hevesen történt, hogy bizony belehalt volna, ha Isten nem állt volna mellette ebben az órában.

így nekünk is készeknek kell lennünk, testvérek, akár életünket is odaadni Krisztus Menyasszonyáért. Nem szavak kellenek, hanem tettek. Én csak gyenge nő vagyok, de vágyam a harcmezőre hajt.. Ott szeretnék küzdeni egész a halálig, a szentatya oldalán, az igazságért, Isten dicsőségének diadaláért, meg az Anyaszentegyház megreformálásáért. Véremet, életemet szeretném érte föláldozni. Mert már minden idegszálam az övé. Szent tűz emészti bensőmet, ha rágondolok; ezer örömmel halnék meg érte, minden nap újra kezdve, ha lehetne, akár az utolsó ítélet napjáig.

Jöjjetek keresztények, Krisztus igaz szolgái. Csatlakozzunk Jézus Menyasszonyához! Aki vele küzd, Jézussal van. Aki Jézussal van, az nem nézi se az igazságtalanságot, se a hálátlanságot, miben talán része lesz az ellenség részéről. Hízelgés, fenyegetés az ilyet nem képes a megkezdett útról letéríteni. A csatatéren akar maradni (bár haza is mehetne s újra az önszeretet köntösét ölthetné magára, ha éppen akarna). De ő inkább marad. Olyan mint a részeg: meg van részegülve a Krisztus Vérétől! Az Egyház hordja körül ezt a Vért a csata előtt, hogy bátorságot öntsön Krisztus katonáiba. S