A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4. szám
8 segítői a helyi nyelv elsajátításában. A hitoktatók kiváló. A hithirdetők eddig is a lehető gatása. legnagyobb gonddal jártak el a hitoktatásra kiszemelt egyének megválasztásában, valamint azok kellő kiképzésében. Eddig rendszerint olyan hívekből válogatták ki őket, akik kitűntek az egyház iránt való hűségben, hitük példás gyakorlatában és akik kimagasló személyes tekintélynek, megbecsülésnek örvendenek honfitársaik körében. Ezek a válogatott személyek kaptak azután valamelyes "szakképzést"; elmélyített és rendszeres hitbeli ismeretekre oktatták őket, valamint a hitoktatás módszereire is. A II. Vatikáni Zsinat az "Egyház hitterjesztői tevékenységéről szóló határozatában" (főleg a 17. pontban) hangsúlyozottan azt sürgeti, hogy a hitoktatásra kiszemelt személyek kapjanak minél alaposabb kiképzést mind általános ismeretek, mind a hittan, mind pedig a keresztény lelkiség területén. Vagyis a zsinat azt kívánja, hogy a hitoktatók általános kiképzése is olyan legyen, hogy korunk műveltségi kívánalmainak eleget tegyen, hogy a hitoktatók igaz értelemben vett "munkatársak" lehessenek a hithirdető papok mellett és a rájuk eső fontos és sokrétű szerepet minél tökéletesebben tölthessék be. A társadalmi szint biztosítása. A legutóbbi 30 év a világ legtöbb részében jelentős változásokat hozott az ún. "elmaradt népek" közoktatásügye terén. Azelőtt a legtöbb ilyen népnél alig voltak más iskolák, mint a missziók által létesített tanintézmények. Ez a helyzet lényegesen megváltozott; manap alig van olyan állam, amelyben a közoktatás annyira ki nem épült volna, hogy minden gyermek számára lehetővé tegye legalábbis az elemi fokozatú iskolázást. És ezzel a haladással kapcsolatban manap nem ritkaság az, hogy az állami elemi iskolai tanítónak magasabb- fokú általános képzettsége van, mint a míssziósiskolák hitoktatóinak. Gyakran a fizetésük is több. Ennek a helyzetnek természetes következménye az, hogy a falubeliek nagyobbra becsülik az állami tanítót, mint a missziós hitoktatót. Vagyis a hitoktató lassan-lassan elveszti azt a kivételes tekintélyt, amelynek régebben örvendett. Az orvoslás útja. . , , „ , , , , A zsinat a hitoktatok kepzesenek korszerűsítése és elmélyítése érdekében ezt a rendelkezést hozta: "Létesítenikell megfelelő számmal egyházmegyei és egyházmegyék-
