A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
46 A gyermekeknek ugyancsak kijutott a szenvedésből. Lúciát anyja ismételten elvitte a paphoz, hogy "makacsságát" megtörje. A leány azonban kitartott amellett, hogy ő az igazat mondja. A pap nem mert határozott véleményt mondani, mert nem látta világosan, hogy minden emberi tévedés ki van-e zárva, s valóban Istentől jövő üzenetről van-e szó. Jácintának közben úgy látszik, egyéb látomásai is voltak, amelyekben Isten felfedte előtte a jövőnek egyes részleteit. Rettenetes jelenetek játszódtak le szeme előtt a második világháborúból, amelyek 25 év múlva fognak végbemenni Franciaországban és Hollandia országútjain, London vagy Frankfurt romjai között. És látta a Szentatyát is, amint egy templomban Szűz Mária Szeplőtelen Szíve előtt imádkozik, hatalmas hívősereggel együtt. Lehet, hogy ez a XII. Pius által 1942-ben végzett felajánlásra vonatkozik, amikor az egész világot a Szeplőtelen Szív oltalmába ajánlotta. Sok egyebet is látott a pápára vonatkozólag. Egyszer látta a pápát, amint egy nagyon nagy házban egy asztal előtt térdelt, és arcát kezébe temetve sírt. A ház előtt tömeg tolongott, egyesek köveket dobáltak rá, mások átkozták és szennyes kifejezésekkel illették. A legnagyobb megpróbáltatás akkor érte a gyermekeket, amikor a járási tanács vezetője megidézte őket a városházára 1917.augusztus 11-re. Ez a vezető egy materialista kovácsmester volt, aki elhatározta, hogy ő majd véget vet a mendemondának. Lúciát boldogan vitte magával részeges apja, akit nagyon bántott lányának viselkedése. A leány háromszor is leesett útközben az öszvér hátáról, és alaposan összetörődött a köveken. Apja a leány ellen foglalt állást a tárgyaláson is. Azonban a fenyegetőzések ellenére se mentek semmire. Jácinta és Francisco apja sokkal gerincesebben viselkedett. Csak maga ment el, mondván, hogy a gyermekeket nem teheti ki ily fárasztó útnak. Amikor feltették neki a kérdést, hogy ő hisz-e ajele- nésekben, bátran kijelentette:- Igen, én hiszek abban, amit mondanak. A tehetetlen tanácsos végül elbocsátotta őket. Másnap azonban maga ment el a faluba, ahol a gyermekek laktak, és még halállal is megfenyegette őket. A gyermekek azonban nem ijedtek meg ettől. Faggatni kezdte őket, majd meg akarta ígértetni velük, hogy többé nem térnek vissza a jelenések helyére. A gyermekek ezt sem ígérték meg. Erre hangot változtatott, és kedvesen kijelentette, hogy utóvégre ilyen ügyben a döntés a paphoz tartozik. Megkérdezte a szülőket és a gyermekeket, hogy van-e kifogásuk az ellen, ha másnap
