A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
43 A gyermekek sokat szenvedtek még az emberekkíváncsiskodá- sa miatt is, de még inkább a hitetlenek gúnyolódásától, Lucia pedig saját családjának neheztelését érezte állandóan. Ez annyira bántotta őt, hogy elhatározta, a következő hónapban (július 13-án) nem megy el a jelenések helyére. Az utolsó pillanatban mégis megváltoztatta szándékát és felkereste két unokatestvérét. Akkor tudta meg, hogy azok egész éjszaka érte imádkoztak, mert nélküle ők nem mertek volna elmenni. Végre elindultak a nyájjal. A jelenések helyén a múltkorinál sokkal nagyobb tömeg várta már őket. Lehettekkét-háromezrenis. A két testvér szülei és Lúcia anyja is ott voltak.- Vegyétek leakalapot! Vegyétek le a kalapot, mert már látom a Miasszonyunkat! - kiáltotta Lúcia. Lúcia a szokásos kérdéssel kezdte.- Azt kívánom - válaszolta megint a jelenés - hogy jöjjetek ide a jövő hónap tizenharmadikán és továbbra is naponta imádkozzátok el a rózsafüzér öt tizedét a Rózsafüzér Asszony tiszteletére, hogy kiesdjétek vele a világ számára a békét és a háború végét. Mert egyedül O képes segíteni.- Szeretném megkérni Önt, - mondotta Lúcia - mondja meg Sorsdöntő üzenet
