A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
40 \y A I egmagasztosabb hivatás. "A hithirdetők kapják meg a lehető legalaposabb kiképzést, hivatásuknak mind lel kiségi, mind apostoli követelményei szempontjából”. A II. Vatikáni Zsinatnak több alkalommal megnyilvánuló fölfogása szerint minden keresztény hívőnek kötelessége, a maga lehetőségeinek mértékéhez képest, elősegíteni a hit terjesztésének nagy föladatát. Elsősorban azonban és kifejezetten csak azokat a férfiakat és nőket tekintjük és nevezzük "hithirdetőknek”, akiket a jó Isten külön kiszemelt erre a nehéz és magasztos hivatásra. Isten gondviselése hívta életre azokat az intézményeket is (szerzetesek, társulatok), amelyek sajátos céljuknak fogják föl a hitterjesztés ügyének kizárólagos szolgálatát. Minden misszionárius, a Szentlélek sugallatának és erősítő kegyelmeinek hatása alatt áll, teljesen az Evangélium hirdetésére kötelezi el magát, kész a legnagyobb áldozatok vállalására; ;hogy az alázatos és szelíd-szívű Ur Jézus küldetését folytassa; meghirdetni Megváltó és Üdvözítő Istenünknek nagy szeretetét irántunk, emberek iránt. Az Egyház elindulása óta mindig is a misszionárius-hivatást tekintették a legmagasztosabbnak, amellyel Isten kitüntetheti különösen kedvelt választottjait. A IegáIdozatosabb életforma. Ám ez a hivatás emberileg kétA hithirdetőnek mindenkor készen kell állania a legnehezebb apostoli munkák vállalására, -nem szabad összeroskadnia a különféle nehézségek alatt, - türelmes és acélos lélekkel kell elviselnie az egyedüllétét, a sivár magára-hagyatottságot, a kimerültséget, munkáinak látszólagos sikertelen voltát. Derűs lelket és mindenkit befogadó ségtelenül a legáldozatosabb is!
