A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
32 jenekutána. Ténylegegy kis ösvényen vezette őket. De szónem esett. Gerendás papot valami furcsa érzés fogta el. Nem félelem, hanem olyasféle lappangó ellenszenv az ember némasága miatt. Vezette őket már jó ideje ide-oda a különféle kanyargós erdei ösvényeken. .. s egyszerre csak eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.-Hé, - kiáltott utána Feri bácsi, hun van kend? De nem jött semmi válasz. Mit volt mit tenniük, mentek tovább ugyanazon az ösvényen, illetőleg mentek volna, ha hirtelen annak is vége nem szakad. De bizony vége szakadt egy kiszáradt mederszerű mélység partján.- Hol vagyunk, öregem? - kérdi aggódva a pap.- Hát akárki fia borja volt az az akasztani való, de becsapott bennünket. Hászen emlékszem; ez a szakadék az út mellett van, Eger- szegi felé. De ez éppen az ellenkező irányban, mint a padári hegy. De merre? Csak valami fényt vagy tárgyat láthatnék, amin eligazodnék. De nincs mibe tájékozódni, - mérgelődött a harangozó csendesen annak tudatában, hogy az Oltáriszentség is velük van. A pap most kezdett a gonosz lélek játékára gondolni. De elűzte magától, hogy Isten nem engedné meg az ilyet ilyen körűiményekkö- zött, bizonyára valami istentelen legény gonosz tréfát űzött velük. Nagyot fohászkodott hát a keblén nyugovó Úrhoz.- Hát nincs mit tenni, induljunk vissza azon az ösvényen, amelyiken jöttünk, mindig csak egyenesen akármerre is ágaznék le belőle valami más út. Érti? - mondja a harangozónak. - Legfeljebb visszaérünk a falunkba. Vissza is fordultak. Mentek mendegéltek. A köd még sűrűbb lett, mert keveredett a sűrűn szitáló finom esővel. Jó idő múlva azon veszik észre magukat, hogy kiértek az erdőből és a falu felé vezető úton állnak.- Vajon, él-e még a Luca, - gondolta a pap. S még ijesztőbbé vált a papban a gondolat, hogy itt egy veszendő lélekért folyik valami láthatatlan küzdelem. Gondolkozása közben hangok értek füléhez. Valakik nem mesz- sze beszélgettek és határozottan mentek vagy jöttek, mert a járás zaja is hallatszott. A legény jött már visszafelé ahegyről a javas- asszonnyal.- Jaj, plébános úr, hát hun jártak?
