A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-03-01 / 3. szám

25

kritikájukat, nagyképűségüket, szemtelenségüket el kell viselni, hiszen még éretlenek. De a mi gyerekeink, a mi növendékeink, a mi híveink, a mi társadalmunk tagjai. Ok teremtik meg majd azt a jövő társadalmat, melyben mi öregek leszünk.

Jó a tekintélynek, a fegyelmet tartó szívnek és értelemnek, ha nyílt kérdéseket kap, ha kritika éri. Szülők, iskola, egyház, társadalom olyan kifogástalanok vagyunk, hogy nem érdemeljük meg a kritikát? Vagy az fáj, hogy a kritikus fiatalságnak annyiban igaza van, amikor kritizál?

A II. VATIKÁNI ZSINAT

Milyen munkát végzett a zsinat teológiai bizottsága? Az egyetemes zsinat az egyház

legfőbb tanító testületé. A világegyház püspökei mint Jézus Krisztus apostolainak az utódjai a zsinaton testületileg tesznek eleget az egyház alapítója parancsának: "Tanítsatok minden nemzetet". A múltban az egyetemes zsinatok nagyrészt hitigazságok védelmére ültek össze. A niceai zsinat Krisztus istenségét, az efezusi zsinat Mária istenanyai méltóságát védte meg. A keresztény ókor többi zsinata is egy- egy hitigazság mellett szállt síkra. Az újkor legnagyobb egyházi vállalkozásának, a 18 évig tartó trienti zsinatnak, számos ünnepélyes tanbeli döntést kellett hoznia, hogy a hitújítás tanításával szemben a katolikus álláspontot szabatosan meghatározza. Az első vatikáni zsinat a pápai szék elsőségét és a pápának mint az egyház legfőbb vallás-erkölcsi tanítójának a tévedhetetlenségét definiálta. A második vatikáni zsinat ugyan természete szerint elsősorban pasztorális célkitűzésekkel indult, de nem mellőzhette bizonyos kérdések teológiai tanulmányozását és tisztázását.

Ne gondoljuk, hogy a zsinat mondvacsinált hittudományi kérdésekkel bajlódott. Az első vatikáni zsinat elnapolása óta számontar- totta a teológia, hogy a pápai primátus tanának a kikristályosítása után még kidolgozásra vár a püspökök lelki hatalmának, jogainak és kötelességeinek a tanulmányozása.

A szentírástudomány művelői viszont arról panaszkodtak, hogy nem tudnak lépést tartani különösen az újszövetségi szentkönyvek értelmezésében a rokon profán tudományokkal. A liturgia reformja is általános óhaj volt, de hogyan hozzon az egyház 400 éves hagyományt megbontó rendelkezéseket, amikor még azt sem határozták meg, hogy mi a liturgia teológiai alapja, értelme, stb. Tehát a második vatikáni zsinatnak is kellett hittudományi kérdésekkel foglalkoznia.