A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
23 élet eseményeit úgy is lehet értelmezni, hogy; lám, milyen rosszul megy a kommunistáknak, milyen primitívek még az afrikaiak, milyenszegények az indusok, milyen tehetetlenül kapaszkodnak előre a kínaiak! Mi már előbbre vagyunk, annyira fölöttük, hogy utol sem érhetnek. A föld gazdagságának legnagyobb része amerikai birtok. Amerika termelése utolérhetetlen, a fogyasztók bőségben élnek. Csak kicsit dolgozni kell és az ember kényelmesen, jólétben élhet. Milyen megejtő, csábítóletargiát eredményez ez a felnőttek mai társadalmában is, milyen tragikus veszélyt hordoz ez az ifjúságra! A nyugati civilizáció erős egyéniségek küzdelmén épült fel. A közösség észrevétlenül táplálkozott és gazdagodott lélekben, szellemben, anyagiakban erős, helytálló, törekvő, vállalkozó egyének harcából és sikereiből. Az eltömegesedés, az elvárosiasodás, a nagyobb kényelem és jólét lehetősége újabban egyre nagyobb tömegét termeli azoknak az embereknek, akik már csak élni szeretnének a civilizált világ megterített asztaláról, de a terítéshez, sütés-főzéshez és tálaláshoz már nem szívesen járulnak hozzá. Valaha iszonyodtak az emberek az "állam" beavatkozásától. Szójáték volt, hogy az ember évente egyszer találkozik az állammal, amikor kifizeti évi adóját. Tehát csak ad az állami közösségnek és nem vár tőle semmit. Ma már más a helyzet. Az állam beavatkozása egyre erősebben rákényszerül a társadalomra; nagyobb adóztatása a munkás rétegnek, hogy az ingyenélőket, vagy kibúvókat a dolgozók munkájából eltartsa. Nagyobb beavatkozás a közigazgatásba, mert a társadalmi feszültséget a kisebb egységek már nem tudják harmonizálni. Több segítségre és ellenőrzésre az iskolának, több rendőri felügyeletre a közbiztonság és a kihágók fékentartása miatt. Az élet egyre bonyolultabb, egyre nyugtalanabb és feszültebb. A világ kicsi lett; a falusi élet eltűnőben van. Ma Amerika összlakosságának már majdnem háromnegyed része városban él, így lesz ez a többi országokban is, - ez csak idő kérdése. A városi civilizációmagával hozza a közlekedési lehetőségeket. Könnyű utazni. Újság, mozi, rádió, televízió az egész világot oda önti minden gondja-bajá- val, vergődésével, szórakoztató és tragikus életével még a hálószoba ágyára is, ahol szenderegve fiatalok és idősebbek tanúi az egész világ életének. Az apatikus kényelmébe húzódik és párnájára hajtott fejjel megelégedetten mosolyog maga elé: ehhez nekem semmi közöm; én, - köszönöm, megvagyok jól! Az ifjúság egy része is ebbe menekül. Túl korán, túl sok és
