A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

47

A mandarinra néztem. Mosolyogva állt, háttal a jelenetnek. A házakat nézegette odaadó figyelemmel.- Menjen a misszióba és jelentse a történteket, súgta fülembe P. M., - én elmegyek Páter L. -val.

így történt. Ketten a katonasághoz mentek, én meg a misszióba. Bíztunk a két misszionárius leleményességében. Majd csak kivágják magukat.

Éjjel egy másik páterrel a kórházban aludtam. Biztosra vettük, hogy házkutatást fognak tartani. Tizenegy óra lehetett, mikor visszajöttek a katonáktól. P. M. jó hangulatban volt, de P. L. keveset beszélt. Kiderült, hogy a katonától, akit a vád szerint megütött - valóságban csak kitessékelt - nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie, aztán fenyegetések után visszaengedték.

Valahogyan derút kellett hozni ebbe a kedvetlen hangulatba. Az or- vosságos szekrények alól jobb cigaretta és valami likőrféle került elő. Éjfélig fecsegtünk, hogy egymást nyugtassuk, aztán megígér- tettük egymással, hogy okosak és óvatosak leszünk.

Egy hét múlt el. A csomagokról semmi hír. Végre kezdett történni valami. Egy propagandista összeszedett bennünket és megvizsgálta kommunista fölfogásunkat. Fölolvasta újságukból Mao Tzu Tung kívánalmait a Központi Kormánytól és megkérdezte, mi a véleményünk róla.

Úgy látszik, a szája íze szerint beszéltünk, mert a következő reggel kocsi állt meg és a csomagokat lepakolták. Szívességükért két ládát a mandarinnak és embereinek küldtünk. A toilett-papírt nem kaptuk vissza. Vagy titkos levelezést gyanítottak, vagy megtartották cigarettapapírnak. Elvégre jobb volt, mint az újságpapír, amit használni szoktak cigarettacsavarásra.

Az élelmiszer nagy része a kórházba került. Szociális érzésünk ellennem vádaskodhattak. Hátramaradt egy csomó apróság. Átküld- tük a nővéreknek, akik visszaküldték, hogy nincs szükségük rá.

P. P. az idősebb filozófia tanár, nem helyeselte a dolgot. Ők kapták az ajándékot, valamit meg kell tartaniuk. P. P. mindenképpen a zsilettpengék mellett volt. Nem látjátok, hogy arra van szükségük legjobban? - kérdezte és a cigarettás csomagokat zsebébe csúsztatta.- A borotválkozás jót tenne egyik-másik nővérnek. De nem hinném, hogy dohányoznának.

Szívesen maradtunk volna, az élet kezdett zajos és érdekes lenni körülöttünk. De nem mindenki gondolta azt, hogy most ebben a za-