A Szív, 1966 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1966-02-01 / 2. szám

B e I ső k l n a i helyzetkép. - 19 4 5 - ------- Cser László S.J.

Otthon a megbénult karú öreg iskolamesterrel beszélgettem, aki énekre tanította a gyerekeket. Átmentem vele a kínai tanít ónők házába, ahol beteg-kezelést is folytattak. Három ember ült az egyik padkán. Egy fiú trahomáját kaparta az egyik betegápoló. A másik egy öregasszony hatalmas válldaganatával bajlódott.

A padkán gubbasztó három ember mesélte, hogy nem idevalók, de idejöttek, mert a középső, aki hallgatott, golyót kapott. Közmunkára vezényelték őket. Az egyik távoli erődítményből vadászatra jöttek ki a japánok. Vörös, fegyveres kísérőik elillantak és ők, az egyszerű nép, ész nélkül rohangásztak amerre láttak. A japánok lőni kezdték őket. Tizenketten maradtak holtan. A sebesültek elvánszorogtak a vörösök mozgókórházába és úgy-ahogy bekötözték őket. Ez itt - böktek a középen gubbasztó emberre, - a karjába kapott golyót. A vörösök ajánlották neki, hogy jöjjön ide, mert alighanem benne maradt a golyó. Lehet, hogy csontja is tört, nem merték piszkálni. Csak bekötötték. Az egyik ápolónő talpraállította a legényt. Arca sárga volt, mint a citrom. Reszketett és újra le kellett ültetni. Az ápoló levette a kötést. Fekete, alvadt vér csüngött egy kerek lyuk fölött. Csont nem tört. A fáradt golyó megállt a két csont találkozójánál. A golyó napvilágra került, a sebesült elájult. Az ápoló gondosan fertőtlenítette sebét, bekötözte és lefektette kint a fák alatt az árnyékban.

Sétálni mentem. Megnézni közelebbről a falut. Sok helyen már szárún feküdt a gabona. Itt-ott már nyomtatták cammogó tehénnel, lógófülű csacsikkal. Az egyik szérűn az egyházgondnokra akadtam, aki fiával és két lányával dolgozott. Ez a család az egyház reménye, öröme ezen a kis földdarabon. A gondnok gyerekkorában kezdte biztatni pajtásait a kereszténységre és íme, harminc év múlva a fél falu megkeresztelkedett. Misszionáriusok, akik itt dolgoztak, csodákat mesélnek erről az emberről. Ha rablók, ha japánok csaptak a falura, hogy kirabolják, ez az ember vállára terítette takaróját, nyitva hagyta házát és a templom bejárata előtt feküdt. Őrizte az Isten házát.